7. Csak egy hibás este

Fél órával később Rubie vissza ment a szobába. Leült, és mosolyogva testvérére nézett.
- Kész is az ajándékod - mondta boldogan.
- És mi az? - nézett rá nagy szemekkel.
- Elviszlek egy hatalmas városnézésre!
- Miiiii? - nyitotta nagyra a szemeit.
- Jól hallottad. Azt mondtad már évek óta nem jártál kint. Egy óra kint léttől nem lesz semmi bajod. Igaz?
- Igaz.
- Akkor tessék felvenni a kedvenc ruhád és kint a ház előtt várlak.
Lili azonnal besietett a szobájába. Rubie felsóhajtott, majd eldőlt a kanapén.
- Életembe nem veszekedtem még ennyit - sóhajtott fel.

 Percekkel később már a motort tolta ki a kapun. Castiel utána vitt egy másik bukósisakot, rátette a kapura, majd az ajtó felé pillantott. Lily már ott álldogált és a motort nézegette. Szőke parókája teljesen élethű volt. Rajta is bakancs volt, egy fekete cica nadrág, és egy rózsaszín top. Csak mosolygott, majd odasietett Rubiehoz. Castiel meglepődve nézte a lányt. Sovány volt, de a domborulatai jobbak voltak mint Rubieé. Az a törékeny lány hirtelen egy fiatal nővé vállt.

 - Ne merj így ránézni - motyogta Rubi -, különben a golyóid fogom lenyeletni veled!

 Lily tele életerővel állt meg Rubie előtt. Teljesen felkészült az útra.

 - Szóval ezen dolgoztál? - nézett újra a motorra.

 - Aham. Nehéz volt abból a roncsból bármit is összehozni, de ez az eddigi legjobb munkám.

 - Őt is eladod? - nézett elkeseredve a lányra.

 - Őt nem. Őszintén, ezt csak azért csináltam, hogy elvigyelek egy nagy útra.

 - Lehet a neve mondjuk, Avery?

 -Legyen..

 Ezzel a beszélgetést Rubie komorsága felfüggesztette. Segített Lilynek felvenni a sisakját, majd felült a motorra. Lili követte.

 - Merre mentek? - állt meg előtte Castiel.

 - Hát... Terv a nagy tó, de közbe szeretném körbevinni a városon. Kertváros, belváros körbe, lakótelepek, bevásárló központ, fő út és tó.

 - Rendben. Akkor utánatok megyek.

 Rubie csak mosolygott, majd elindult. Lily rettentő erősen szorította a derekát. Castiel lassan melléjük ért. Lily csak mosolygott és integetett Castielnek. Folyamatosan forgatta a fejét és nézelődött. Castiel folyamatosan a lányok mögött haladt és figyelte, hogy minden rendben van e. Rubie átvitte a város legszebb részein. Egyetlen egy fontosabb dolgot nem hagyhatott ki, hisz akkor már nem teljes a kép. Úgy másfél órával később már a fő úton száguldoztak, mert alig volt forgalom. Ahogy elérték a tavat, Lily boldogan szállt le a motorról és ugrálni kezdett, de egy szavát se értették a sisak miatt. Rubie odasétált hozzá és levette a lány fejéről.
 - Most mond - nevetett fel.
 - Csúcs ez a város! Nem hittem volna, hogy ennyire szép, meg ilyenek - hadarta el hirtelen.
 Castiel csak nevetett egyet, majd rágyújtott egy cigire és Lily társaságában leült a tó mellé. Rubie még a motornál maradt és telefonált. Egy hangon magyarázott és semmi érzést nem mutatott ki.
 - Ha sikerül meggyógyulnom, ide költözök - mosolygott Lily - Gyönyörű a hely!
 - Jó is lenne. Nem zaklatnának sokan.
 - Rubie nem jönne. Nagyon fél a sötétbe és az olyan helyeken ahol alig van élet. Egyszer megijesztettem - mesélte boldogan - Este jött át és sötét volt a lakásba. A folyosó lámpája meg messze van és ahogy belépett a házba hallotta, hogy valaki felé tart. Sírva fakadt.
 - Nehéz elhinni, hogy róla beszélsz.
 - Sokat tudok róla - mosolygott.
Rubie lassan csatlakozott hozzájuk. Leült Castiel mellé és elfeküdt a fűben és rágyújtott egy cigire. 

 - Remélem tetszett a város - vigyorgott Lily képébe.

 - Csodás volt! Soha nem jártam még a belvárosban és úgy sehol.
 - Hát van ilyen.
 - Mész még majd valahova tanulni? - nézett kíváncsian Lily.
 - Nem hiszem. Inkább dolgozok és hamar elköltözök.
 Castiel csak hallgatta a beszélgetést és nem fűzött semmit hozzá. Úgy egy órát töltötte a tópartnál, majd elindultak vissza. Kitették Lilyt a háznál, majd a hogy besétált az ajtón, ők is elindultak haza. Vagyis Castielhez.
  Pár nappal később Rubie rávette magát, hogy haza menjen. Pár napig Castiel nem tudott róla semmit. Deborah viszont végig a nyakán lógott. Kedd este Castiel elvitte vacsorázni a lányt. Egy nagyon hangulatos éttermet talált. Virágok, gyertyák finom kaja és isteni italok. Mintha fiatal pároknak találták volna ki. Deborah kicsípte magát nagyon. Még mindig reménykedik, hátha Castiel egyszer szán is pénzt a randira, de ennek nem nagy a valószínűsége. Lassan ment az idő és alig beszélgettek. Deborah arcára egyre jobban kiült a szomorúság.

 - Figyelj Castiel... - motyogta - Hétvégén Rubieval voltál igaz és azért nem kerestél...

 - Olyasmi.

 - Úgy érzem, hogy szakítanunk kéne. Ez így nem mehet tovább...

 - Még mindig féltékeny vagy?

 - Igen.

 - Mondtam, hogy felesleges - sóhajtott fel.

 Deborah erre mit sem szólva, fogta a táskáját és elviharzott. Castiel vett egy mély levegőt, majd letette a pénzt az pultra és a lány után sietett. Az épületet elhagyva látta, hogy Deborah már messze járt. Futni kezdett utána.

 - Deborah, várj kérlek! - ordította.

 A lány megállt, majd könnyes szemekkel nézett a fiúra.

 - Castiel, hagyj békén...

 Megölelte a lányt. Percekig nem engedte el és próbált valamit kitalálni, mert nem gondolta elég hatásosnak a belépőt, de nem jött ki hang a száján.

 - Én ezt nem szeretném, Castiel..

 Ez volt Deborah utolsó mondata. Eltaszította magától a fiút és elindult a legelső buszmegállóba. Castiel tehetetlenül állt egy helyben, majd gondolt egyet, felült a motorjára és elhajtott. A szíve megszakadt és már már tervezgette a karambolt, de nem volt mersze megtenni. Egy kisebb remény még maradt, érezte. Nem akart még haza menni. Száguldozva ment be a panelok közé, mit sem foglalkozva a szabályokkal. Leparkolt, majd szerencsésen bejutott a panelba. Felliftezett a huszadikra, megkereste azt az ajtót, amire Rubie neve volt kiírva és bekopogott. Azonnal kinyílt az ajtó. Rubie törülközőbe csavart testtel, és egy félig üres üveg borral, ásítva jelent meg előtte.

 - Na mi van? - motyogta.

 - Részeg vagy - mondta mosolyogva a fiú.

 - Talán - vigyorgott.

 Beengedte Castielt, majd lehuppant az egyik babzsák fotelba. Az összes az ágy elé volt hajítva egy kupacra. Castiel levette a cipőjét és leült mellé. Rubi azonnal belemerült a tévébe. Valami agyromboló mesét nézett és csorgatta rá a nyálát.

 - Olyan vagy mint egy gyerek - nevetett fel Castiel.

 Rubie azonnal nem válaszolt, viszont a bort odaadta neki.

 - Tudom, hogy ezért jöttél!

 Órákkal később mind ketten totál részegen nevettek a meséken. Castiel azokra az órákra teljesen megfeledkezett Deborahról. Leszarta az egész helyzetet. Nem érdekelte, hogy Deborah mit csinál, vagy él e még... Neki jó volt.

 - Amúgy - szólalt fel Rubi a reklám alatt -, Deborahval van valami igaz?

 - Kidobott.

 - Elég jól viseled.

 Castiel megitta a maradék bort is, majd hátra dőlt és felsóhajtott.

 - Elegem van belőle.

 - Ez csak a látszat - motyogta Rubie, majd mellé feküdt és felé fordult - Tudom mit érzel. Csípem az asszonyod.

 - Én meg téged - nevetett fel Castiel, majd magához húzta a lányt és erősen megölelte. Rubie csak nevetett egyet, majd ahogy kiszabadult a szorításból, megigazította a törülközőjét és ráfeküdt Castielre.

 - Nincs esélyed - vigyorgott gúnyosan a fiú képébe - Tegnap megismerkedtem egy csajjal aki mellesleg melles egyéniség és most rá akarom vetni a hálóm.

 - Részletes leírás?

 - Hatalmas mell és segg. Vörös hosszú haj, kék szemek, kissé duzzadt száj és kedves arc. Istenien néz ki! Nálam egy fejjel kisebb..

 - Ejha. Kezdem magam szarul érezni, hogy te jobb nőket szedsz össze mint én.

 - Biszex, szóval viheted! Csak egy alkalomra szedném fel.

 - Kihasználod a nőket? Ejj..

 - Tudom, hogy megcsaltad Deboraht és azt is, hogy kivel - motyogta majd felült Castiel combjára - Van egy gyakori vendégem a kocsmában. Szőke göndör, szolis csaj. Mikor ott voltatok először, megkérdezte, hogy honnan ismerlek és utána ő is elmondott mindent.

 - Hogy mindent? - vonta fel a szemöldökét.

 - Ő egy olyan fajta lány, aki szereti elmesélni az estéit. 

 - Ohh - ült fel nehezen - és te milyen vagy?

 Az egyik kezével megtámasztotta magát, a másikat pedig Rubie combjára helyezte. Lassan simogatni kezdte.

 - Castiel, én már letettem erről - mondta, majd leemelte a fiú kezét magáról és visszanyomta a babzsák kupacra. Megint letette a fejét, a fiú mellkasára és halkan szuszogni kezdett.

 " Ez most elaludt?" - tette fel magában a kérdést Castiel. Lassan megmozdította a lányt, aki halkan felnyögött, majd folytatta a szuszogást. Castiel kicsit kellemetlenül érezte magát. Rajta feküdt egy majdnem meztelen lány és nem tehetett semmit, mellesleg a férfiasságának sem volt sok helye. 

 - Rubie. Kelj fel kérlek, ez így nagyon rossz...

 Már az első megszólításra felkelt. Lassan felült, kissé összetörve a fiút. A törülközőt szorongatta és ásított.

 - Bocsánat. Nem akartam elaludni - mosolyodott el végül, majd felkelt, és a szekrényről levett még egy üveg bort - Éhes lettem... Kérsz valamit?

 - Akkor a helyedbe nem a bort venném le.

 - Cssshh! 

 Letette a bort az asztalra, majd lesietett az alsó szintre. Castiel addig megigazította a nadrágját és felsóhajtott.

 - Kikészít...

 Pár perccel később Rubie két tányérral állított be. Lassan becsukta az ajtót, majd letette Castiel elé a tányérokat.

 - Krumpli és sült oldalas. Jó étvágyat - vigyorgott, majd a bort is odavitte.

 Még mindig mese ment a tévébe. Rubie egy darabig megint gyerekként koncentrált és fejében biztos számolta, hogy hány zöld dolgot lát a képen. Castiel próbált úgy hozzáállni mint Rubie, de nem tartott sokáig. A vacsora hamar elfogyott, és a bort is elkezdték osztogatni.

 - Játszunk valamit? - nézett rá gyerek pofival a lány.

 - Ugye nem babázni akarsz?

 - Nem - nevette el magát.

 - Hm... Felelsz vagy mersz. Egy felelés és két merés. Ahogy lejárt a három, új kör.

 - Sose játszottam olyat.

 - Sose késő.

 Mindketten kényelmesen elhelyezkedtek és kő-papír-olló játékkal döntötték el ki kezd. 

 - Akkor én most felelek és új szabályként, inni kell - mondta Castiel, majd meghúzta az üveget

 A lány egy percig elgondolkozott, majd nehezen kinyögött egy kérdést.

 - Eddig hány lánnyal feküdtél össze és hányszor?

 - Hűű.. Körülbelül tizenhat lánnyal feküdtem le, jó párszor - vigyorgott.

 - Szép szám... De én huszoneggyel - mondta büszkén.

 - Egyszer úgyis leelőzlek! Felelsz vagy mersz?

 - Felelek - mondta magabiztosan, majd elvette a borosüveget és ivott belőle.

 - Hm... Sose feküdtél még össze fiúval?

 - Soha.

 - Szeretnél?

 - Nem hiszem. Valahogy nem tetszik az a valami a lábuk közt... Fujj - undorodott el hírtelen.

 - Pedig ez több örömöt okoz, mint bármi más - vigyorgott Castiel.

 A körök folyamatosan mentek és mentek egészen addig, míg el nem fogyott a bor. Már felkelni sem volt erejük. Castiel kifaggatta Rubit a szexuális életéről és a fura szokásairól, míg Rubie csak olyan kérdéseket tett fel aminek semmi értelme nem volt. 

 - Már csak két merésed van - momdta boldogan Castiel, majd kiadta a feladatot. Tudta, hogy Rubie már annyira részeg, hogy bármit meg tesz neki. Minden nő olyan szerinte, ami volt mikor azért nem jött be - Mutasd meg a tested!

 Rubie egy pillanatra lefagyott, majd tiltakozni kezdett. Nem szerette mutogatni magát, pláne fiúknak. De Castielnek sikerült nagy nehezen rávennie a lányt. Rubie durcásan felállt, majd kibogozta azt az apró kis csomót ami a helyén tartotta, széthúzta egy pillanatra, majd összecsukta. Elégedetten ült vissza a helyére.

 - Én megmutattam. Ha lassú vagy, az a te hibád...

 Castiel kezeibe temette az arcát és hangot adott a hisztijének. Lassan felemelte a fejét, majd vállalta a saját feladatát. Vetkőzzön alsógatyára. Akkor valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha Rubie adott volna neki egy esélyt. Hirtelen azt se tudta mit mondjon. Az agya folyamatosan kattogott az életbe vágó kérdésen, majd kitalált valamit.

 - Csókolj meg hosszan és szenvedélyesen - mosolygott gúnyosan a fiú.

 Rubie sokat nem habozott. Hátra döntötte a fiút, majd rámászott, és lassan megcsókolta. A nyelvük csak lassan mozgott és levegőt venni sem álltak meg. Rubie megszorította Castiel izmos karját, majd nehezen elvált a fiú szájától. Castiel hirtelen megfogta Rubie fejét és lassan visszahúzta. Folytatták a csók csatát, közben Castiel lassan simogatni kezdte a lány combját, majd fenekét. Felült, majd leszedte a lányról a törülközőt, átfordultak. Castiel átvette a vezetést és már az egyszerű csókokkal képes volt a Rubiet kikészíteni. 

 - Gyönyörű vagy - mondta Castiel, miközbe visszamászott a lány fölé - Biztos szeretnéd?

 - Hát - mondta lihegve, majd elhúzta a fiú képéből a haját és újra megcsókolta - Próbáljuk meg...

 Castiel sosem volt ennyire figyelmes még egy nővel sem. Rubie kicsit félt. Nagyon lassan történtek meg az első lépések. 

 - Ne vedd bóknak, de én nem szoktam ilyen nagy dolgokkal játszani - nyögte ki, ahogy ellazult egy picit.

 - Pedig kedves volt és a dicsérettel felspannolsz - mondta, majd megcsókolta a lányt és óvatosan mozogni kezdett. Rubie azonnal belemélyesztette a karmait a fiú hátába és hangot adott az élvezetének. Castiel tanítgatta erre-arra és sikerült kellemesen hosszúra elnyújtani az együttlétüket. 

 Egy órával később Rubie szétesve pihent az ágyon betakarva, Castiel pedig az ablakba cigizett.

 - Minden rendben? - nézett a lányra.

 - Sajnálom az olyan nőket, akiket nap mint nap többször megfektetnek. Hogy bírják?

 - Passz - mondta, majd eldobta a csikket és a lány mellé feküdt.

 - Csodás volt - mosolyogta elpirulva.

 - Mint te - csókolta meg azonnal.

 - Castiel... Ugye ez a mi titkunk marad.. És ugye nem fogsz belém esni...

 - Esküszöm, de ha veled vagyok kettesbe, szeretném minden percét élvezni.

 - Tényleg jó volt meg minden, de én nem csinálnám... Nem nekem való..

 - Ezt csak azért mondod, mert régen megerőszakoltak?

 - Lehet - sóhajtott fel.

 - Amíg velem vagy nem eshet bántódásod. Szeretnék vigyázni rád.. Nem azért mert szeretlek meg ilyenek...

 - Tudom, hogy oda meg vissza vagy értem, de ennyire ne - nevette el magát a lány.