6. Megjelent

Eltelt két nap. Rubie sehol. Castiel már az egész várost átkutatta, de mintha a föld elnyelte volna. Castiel késő este ért haza. Bevágódott az ágyába és megbontott egy sört.
- Mi a fene lehet ezzel a lánnyal? - motyogta - Ennyire zavarja, hogy Kate kibeszélte? De mért? Alexy is simán felvállalta hogy meleg, de akkor ő... Várjunk csak... - ült fel hirtelen - Csak nem... Nem az nem lehet. Deborah... Deborah bejön neki? Áhh, ez hülyeség.
Lassan visszafeküdt. Épp kezdte elnyomni az álom, mikor hirtelen a telefonja csörögni kezdett.
- Ki vagy? - szólt bele unottan.
- Szia... Itt Rubie.
- Rubi? Hol vagy? Mi van veled? - pattantak fel a szemei.
- Az ajtód előtt. Engedj be... - motyogta, majd kinyomta a telefont.
Castiel futva nyitott ajtót. Ahogy meglátta a lányt, magához rántotta és megölelte. Rubie sírni kezdett. Átkarolta a fiút és belemarkolt a ruhájába. Bementek a lakásba. Bent Castiel szobájába leültek és csak nézték a falat. Kínos csend... Castiel épp meg akart szólalni, de Rubie megelőzte.
- Fürdeni akarok - szusszant fel.
- Várj itt..
Castiel kisétált a szobából. Felkapcsolta mindenhol a lámpákat és elhúzta a függönyöket. Engedett fürdővizet. Visszament Rubiehoz aki ugyan úgy ült egy helyben. Magába zuhanva, depressziósan.
- Csinálok vacsorát. Addig áztasd ki magad -mondta halkan.
Rubie csak bólintott. Nehézkesen felkelt, majd levette a kabátját és a cipőjét. Bevonult a fürdőbe és egyszerűen behajtotta az ajtót.
Castiel átnézte a hűtőt és az összes szekrényt.
- Nincs itthon semmi értelmes. Mi a fenét adjak neki? - fogta a fejét.
Végül az egyik fiók aljába talált néhány zacskós levest. Mind kínai. Felsóhajtott, majd elkezdett vizet forralni hozzá. Eltelt fél óra.. Elgondolkodott, hogy vajon bekopogjon-e hozzá. Nem akarta zavarni, hisz ígyis nagyon szét van esve szegény lány. Nyugodt pillanatokat akart neki hagyni de sokáig mégse üldögélhet a vízben. A vacsora kész lett. Castiel elosztotta a kaja adagokat, majd leült és várt. Pár perccel késöbb Rubie egy törölközőben állt az ajtóban.
- Kérhetek valami ruhát? - pirosodott el.
- Pólót tudok, de bugyim sajnos nincs - mosolygott.
- A te alsód is megteszi.
Castiel halkan felnevetett.
- Gyere! - felkelt, majd elindult a szobája felé.
Áttúrta a szekrényét. Végül megtalálta a kedvenc pólóját. A váll részénél megemelte.
- Ez megfelel?
- Részemről a megtiszteltetés! - elvette a ruhadarabot. Leült az ágyra és hátat fordított a fiúnak, majd kibontotta a törölközőt. Elővillant az egész háta. Soványnak látszódott és volt rajra néhány sérülés. Vágások, lila foltok, hegek és egyetlen egy lőtt seb..
"Ezzel meg mi történt?"
Rubie pillanatok alatt felöltözött. Halkan felsóhajtott majd Castielre nézett.
- Sajnálom, hogy csak így rád törtem. Úgy terveztem hogy haza megyek, de... Nem mertem. Vagyis, nem azért mert bántana csak...
- Értem.
- Tényleg sajnálom - hirtelen lehajtotta a fejét, majd lassan potyogni kezdtek a könnyei - Sajnálom!
Nekirontott a fiúnak és erősen megölelte. Castiel azt se tudta hogy mit mondjon. Teljesen megdöbbent, hogy Rubi milyen törékeny. A magabiztos erős lány egy magába zuhant gyerek.
- Gyere enni...
A vacsora percek alatt eltűnt a lány tányérjáról. Szinte öntötte magába az ételt.
- Úgy viselkedsz mint aki egy hete nem evett - mondta Castiel.
Rubie csak mosolygott egyet.
Egy órával késöbb egymás mellet feküdtek a fiú szobájába és filmet néztek. Csak a filmet lehetett hallani. Az idő telt. A filmnek is lassan vége lett. Rubi már az alvás határán volt. Castiel betakarta, majd az ablakához sétált és rágyújtott egy cigire.

- Nem akartam, hogy ezt megtudd... - motyogta Rubie - Senkinek sem akartam elmondani. Azt hittem ezek után nem szólsz hozzám...

 - Ne légy hülye. Rám számíthatsz.

- De ne mond el senkinek kérlek.

- Mért titkolod ennyire?

- Régen megvertek emiatt és most van két ember aki tetszik... Csak itt az a gáz hogy kapcsolatban vannak. Nem tehetek semmit.

- Kik azok? - nézett hátra Castiel hirtelen.

- Az egyik az asszonyod... A másik pedig annak az ura.. - húzta a fejére a takarót.

- Mi? - lepődött meg.

- Miattam megy tönkre a kapcsolatotok... És sose voltam fiúval. Sehogy. Csak beszélő viszonyban... Fura, hogy bejössz nekem. És nem tudom most mi van velem. - mondta halkan, majd potyogni kezdtek a könnyei.

- Sajnos nem tudom mit kéne tenned. 

Befeküdt a lány mellé és megölelte.

- Ne aggódj. Megoldod - nyomott egy puszit a lány arcára. Rubie hirtelen fülig vörösödött. Bebújt a takaró alá és halkan elköszönt.

 Másnap délben keltek ki az ágyból. Előbb Rubie bezárkózott a fürdőbe egy félórára. Castiel addig összepakolta a szobát és készített reggelit. Folyamatosan a tegnap estén járt az agya. Rubie "szerelmi" vallomása. Mikor a leszbikus először beleszeret egy fiúba. Szinte lehetetlen, hisz ilyen alig van. Nem tudott rá még mindig semmit se mondani. Maga se tudta, hogy mit tegyen. Szerelmi kavarodás? 

Rubie Castiel leghosszabb felsőjében mászott ki a fürdőből. Kontyba kötötte a haját és felvette a zokniját.

- Ez tartott fél óráig? - mosolygott rá a fiú.

- Igazából csak ültem húsz percig... Nem volt kedvem felkelni.

- Válassz magadnak valami kaját és tömd be. El vagy fogyva.

- El? 

 - Nem rég vagy egy osztályba velem, de rettentően lefogytál.

 - Stressz. Ez fog megölni - sóhajtott miközbe csinált magának néhány melegszendvicset és müzlit.

- Amúgy... Meddig akarsz maradni? Nem azért mert el akarlak küldeni, csak akkor úgy készülök.

- Nem tudom... Jó itt lenni.

- Addig maradsz ameddig akarsz.

- Köszönöm - nézett a fiúra mosolyogva.
Reggeli után Rubie bezárkózott Castiel szobájába. A fiú kint tett-vett. Rendbe akarta tenni a lakást, hisz a szülei a napokban hazatérnek egy kis időre. Nem akarta Rubinak elmondani mert azonnal lelépett volna. Délre rendbe rakott szinte mindent. Démont beengedte a lakásba akinek első feladata volt a fiú szobája felé szaladni. Az ajtót kaparta egészen addig amíg Rubi ki nem nyitotta. A hatalmas kutya feldöntötte. Körbenyalogatta a lány arcát, majd feltelepedett az ágyra. Rubie továbbá is a földön feküdt és a plafont nézte.
- Minden oké? - állt meg az ajtóban Castiel.
 A lány csak mosolygott. Castiel felsegítette.
- Ma elviszel a húgomhoz? - nézett fel a fiúra. - Biztos már nagyon aggódik és ma van a szülinapja is...
A mondat végére lehajtotta a fejét. Castiel csak csendbe figyelte. Akkor ugrott be neki, hogy Lili az ikertestvére. Hirtelen átkarolta a lány derekát, megemelte és elkezdett vele pörögni. Vagy tízszer elmondta neki hogy boldog születésnapot. Ahogy letette a lányt, hirtelen megszédültek és hátraestek. Halkan felnevettek.
 - Mért nem mondtad előbb? - kérdezte Castiel.
 - Az enyémmel nem foglalkozok. Lilinek vannak megszámlázva a napjai és nem nekem. Mióta rákos lett nem tartom meg a szülinapom - mondta, majd hirtelen felpattant - Úristeeeeen! Mit vegyek neki? Meg hol? Ne, ne, ne, neee.
- Csak találsz majd valamit. Segítek. Miket szeret?
- Inkább nézzük olyan szemszögből, hogy mije lehet. Korlátozva vannak a cuccai. Igyis nehéz volt összeállítani a szobáját mikor sok mindent nem tehettem be.. Ahh ne már...
- Amikor mit szabad és mit szeret?
- Nincs ötletem. Már mindent megszereztem neki amit eddig akart. Habár... - gondolkozott el hirtelen - Mindig is el akart velem jönni motorozni, de nem biztos hogy elengednék. Túlságosan fáradékony még egy félórás üléshez is.
- Próbáld meg. Öltözz fel! Indulunk hozzá.
Rubinak többször nem kellett mondani. Kilökdöste a fiút a szobából és rögtön öltözködni kezdett. Összeszedett mindent ami neki kellett és percek alatt kész volt az indulásra.
 Fél órával később már a város másik végében voltak. Mig Castiel leparkolt, Rubie az ajtóhoz sietett és csengetett. Egy nő nyitott ajtót. Castiel a távolból figyelte az eseményeket, majd odasietett. Bemutatkozott és kezet fogott a nővel.
- A nevem Rozalinda - mosolygott a nő, majd beengedte őket.
 Lily a kanapén feküdt és egy könyvet olvasott. Rubie odasettenkedett, majd fölhajolt.
- Boldog szülinapot! - mondta halkan.
Lily lassan felnézett, majd elmosolyodott és felkelt. Rubie nyakába ugrott.
- Köszi, neked is - motyogta.
- Az ajándékod készülőben van már - mondta Rubie. - Ha minden jól megy nemsokára megkapod.
- Már izgatott vagyok - csillant fel a lány szeme - Viszont én most adom oda!
 Ezzel besietett a szobájába és másodpercek alatt vissza is tért egy hatalmas könyvvel a kezében. Odanyújtotta a testvérének aki azonnal átvette. A borítóra rá volt írva, hogy a legjobb testvérek. Rubie lassan kinyitotta. Közös képeikkel volt tele a könyv, mindenhol egy kis rajzzal, idézettel vagy a képhez tartozó hülyeséggel. Az utolsó oldalon volt egy kisebb boríték.
 " Csak akkor olvasd el ha már nem leszek veled"
 Rubie felnézett a lányra. Lily könnyei potyogtak folyamatosan.
 - Ezt... Hogy érted? - nézett a síró lányra.
 - Tegnap mentünk vizsgálatra - kezdett bele Rosalinda - Azt mondták hogy az állapota rosszabb.
 - A doki szerint egy hónapom van hátra - bökte ki végül Lily.
 Hatalmas csend lett. Castiel és Rubi is meglepődött. Rubie arca teljesen lesápadt. Nem birt megszólalni.
 - Beszélhetnék veled Rosalinda? - nézett fel.
 A nő csak bólintott egyet és elindult a folyosón keresztül ki a kertbe. Rubi pedig utána sietett.
 Castiel bent maradt. Leült Lily mellé és megölelte.
 - Ne aggódj. Nem lesz baj - mondta Lily - Csak vigyázz Rubira kérlek -karolta át erősen.
 - Vigyázok rá.
 - Félek, hogy megint hülyeséget csinál. Legutóbb mikor mondtam neki valami rossz hírt, folyamatosan csak ivott és drogozott. Ne hagyd egyedül - könyörgött fájdalmasan.
 Castiel először érezte, hogy a szíve teljesen meglágyult. Kezdte erezni Lily fájdalmát.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

5. Csak az igazat

Egy óra beszélgetés elteltével Castiel kiment a műhelybe Rubiehoz. A hatalmas ajtó nyitva volt. Bedugta a fejét és körbenézett. Hatalmas hely volt bent, középen egy gyorsulási motor. Rubie épp ott ült előtte és az első kerekét helyezte vissza.
- Segíthetek? - kérdezte Rubi, miközben csak a motort nézte.
- Csak gondoltam megnézlek. Lilien elment aludni.
- Végre. Nem fogja fel, hogy pihennie kell.
- Sokat beszélgettem vele. Sose mondtad, hogy ilyen szar életed van.
- Mert nem számít. Jó nekem minden. Ha nem történt volna ennyi minden, nem tartanék itt.
- Igaz. Ez tiszteletet érdemel.
- Hagyjál már ezzel. Nem kell a tisztelet.
- Rendben...
- Szombaton ráérsz? Verseny lesz a város szélén este tízkor. Az elhagyatott építkezésnél. A nyertes kap húsz rongyot.
- Megnézhetlek.
- Szuper. Aztán ha egyszer lesz merszed, versenyezhetünk.
- Megegyeztünk.
Rubi felkelt. Lerakott minden szerszámot a műhely asztalára, majd leült. Rágyújtott egy szál cigire. Előre dölt és a kezeivel megtámaszkodott. A motort figyelte folyamatosan.
Castiel állt és várt. Felfogta, hogy Rubie nem egy bőbeszédű alak, de a csend már nagyon zavarta. Próbált valamit kitalálni. Bármi olyan témát, ami izgalmas és nem ciki.
- Meddig érsz rá? - nézett rá a lány.
- Jó ideig. Mert?
- Még itt rendet rakok, aztán öltözök és haza vihetnél. Csak a város másik negyede.
- Cím?
- Béke Lakótelep. 97/D
- Lakótelep? Az a húsz emeletes, nem?
- De, de. Pont a tetején. Meg lett vásárolva a legfelső két szint és egybe van nyitva. Ha tudnád milyen menőn néz ki! - nevetett fel.
- Ha akarod, most megnézhetem.
- Én benne vagyok. Nevelőanyám úgyis bír téged, szóval nem lesz gond.
Ezzel elnyomta a cigit, felkelt és pakolni kezdett. Percek alatt minden a helyén volt és már ment is átöltözni. Visszavette a szokásos ruháit, majd hagyott egy levelet Lilinek és lelépett. Megbeszélte Castiellel, hogy először menjenek vissza a sulihoz a motorjáért, aztán hozzájuk. Elfoglalta a megszokott helyét Castiel mögött. Átölelte hátulról erősen és figyelte a suhanó tájat. Ahogy a sulihoz elértek, Rubi lepattant a fiú motorjáról át a sajátjára. Beindította, majd el is indult. Ő ment előre és mutatta az utat. Pillanatok alatt elérték a panel-rengeteget.
"Az első kanyar után simán eltévedtem volna, ha nem vezet."
A lakótelep kellős közepén álltak meg. Játszótér, boltok, park és emberek. Mindenki élvezte a Szeptembert. A nyár utolsó lélegzete. Leparkoltak.
- Kövess - mondta Rubie egyhangúan, majd elindult az egyik bejárathoz. Bepötyögött egy kódot, majd az ajtó kinyílt. A lift pont a földszinten volt. Azonnal beszálltak és a tizenkilences emeletre elindultak. A lift se volt semmi. Vörös falai voltak tükrökkel és kapaszkodóval. Elég észrevétlenül haladt. Csendes volt a folyosó is. Mély kék falak, néhol virágok, fali lámpák, és fehér padló. Összhatásként szép volt. Az ajtók is fehérek voltak, különböző névtáblákkal díszelegtek.
- Megjöttünk - állt meg Rubi az utolsó ajtónál.
Lassan becsúsztatta a kulcsot, majd elfordította. Az ajtót belökte.
- Hazaértem!!! - kiáltotta.
- Örülök! - jött a válasz a konyhából.
Az ajtó bevágódott. Castiel körbenézett. Hatalmas nappali mindennel. Egy hatalmas tévé lógott a falon, mellette képek. Mindegyiken Rubie volt. Különböző időbe készült minden kép. Egy hold alakú kanapé volt a szoba közepén. Halványkék színe volt felhő mintával. Volt rajta egy két takaró és rengeteg párna. Könyvespolcok takarták el a falat szinte minden oldalról
- Apropó, hoztam vendéget.
-Oh, ki az? - jött ki a konyhából Rubie nevelője egy fakanállal és egy szivaccsal.
- Emlékszel Castielre nem? - mondta majd a fiúra mutatott.
- Ohh, a cuki gyerek! - mosolyodott el - Hogy hogy eljöttél?
- Meghívott - nézett Rubira.
- Aranyos. Menjetek fel. Viszek kaját!
Rubie elindult a lépcső fele. Sietve felszalad, majd beledőlt az ágyába.
Vörös falak különböző mintákkal. Saját kézzel rajzolták fel mindet. Sötétbarna parketta és fehér szőnyeg összepasszolt, azon kívül minden a mindennel ütközött. Babzsák fotelek egymás hegyin-hátán, egy dohányzó asztal, mindenhol ruhák hevertek szanaszét összegyűrt papírokkal társulva. Kupi.
- Itt meg mi történt? - nézett körbe Castiel.
- Gyakran vagyok idegbeteg - mosolygott - néha megesik. Olyan vagyok mint egy bomba. Egyik pillanatba nyugodt és kedves, aztán bumm.
Ezzel elkezdett pakolni.
- Tudod, tényleg nem az vagyok akinek a barátnőd is gondol. Egy kurva alkoholista valami. De ha következőnek belém mer kötni, megmondom a szemébe az igazat.
- Igazat?
- Lényegtelen - motyogta, majd bedőlt az ágyába - Megnézed Muter hogy halad?
Castiel szó nélkül beleegyezett. Lassan lesétált a lépcsőn kicsit magába zuhanva.
"Vajon mit akarhat?"
- Na mi a helyzet gyermekem? - állt meg előtte pár centire Rubie nevelője.
- Csak... Izé... Azt mondta nézzem meg hogy haladsz.
- Felviszem neki. Te meg maradj lent.
Ott is hagyta a fiút és felsietett. Castiel leült a nappaliba és a képeket figyelte. Megakadt a szeme egy csoportképen. Városi intézet, 2000. Rengeteg gyerek vigyorgott rajta úgy mintha kényszerítenék. Rubie az első sorba a legkisebbként mosolygott miközbe egyik szőke göndör tincsét tekergette.
- Milyen aranyos... - húzta széles mosolyra a száját Castiel.
- Mihez kezdjek veletek fiatalok? - huppant le Rubi nevelője Castiel mellé - Rubie elaludt. Voltatok Lilinél?
- Aha.
- Érdekesek. Nagyon.
- Mert?
- Rühelli a testvérét állítólag, de az anyja szerint nagyon kedves vele. Kétszínű.
- Ezt most nem értem.
- Én se. Pedig évek óta nevelem. Tehetetlen, szerencsétlen. Apropó. Mesélt rólatok egy csomót. A csajodról és egyebekről.
- Például?
- Az asszony féltékeny a semmire - nevetett fel - Rohadt szar emberismerők vagytok.
- ...
- Ugyan már. De szerethető alak ő is. Nehogy megutáld! Az egyik legjobb barátjának tekint.
- Csak legjobb barát?
- Persze. Mi másnak?
- Deborah nagyon más véleményen van. Szerinte belém van esve és fordítva is.

- Lehetetlen. Nem tudom, hogy te mit érzel iránta, de ha mégis bele vagy zúgva már most szólok, hogy feleslegesen futsz utána.
- Nem akarok utána futni.
- Depressziós kurva. Fogadni mernék, hogy egy éven belül öngyilkos lesz.
- Mért vagy ilyen negatív?
- Ezek csak tények életem - mászott a fiú képébe - Nem tudom követni a gondolatait  de nézz rá. Ha találkozik a valódi apjával az megveri. Két éve az egyik legjobb haverja megerőszakolta, majd terhes lett és elvetette a gyereket. De többé már nem is lehet neki... Az anyja eldobta magától és intézetbe dugta. Folyton ütötte mindenki és utálták. Most drága barátnőd is neki akar esni. Közbe nem tudtok semmit. Eleinte minden szép és jó, aztán ő is megmutatja a foga fehérjét. Agresszív, verekedős alak aki egy szóra meg tudna ölni.
- Mi? - nézett a nőre döbbenten.
- Ez csak az igazság gyermekem. Nap mit nap berúg a nagy semmi miatt és mindenét odaadja másnak. A haját, a vérét... Az életét.
- Tudtam róla néhány dolgot, de ezeket nem...
- Viszont. Van egy apróság amit tudnod kell róla és ezt elmondhatnád a barátnődnek... Vagy neki lesz rosszabb, vagy nektek jó. Látod milyen értelmes. Itt bebaszva beszélek össze vissza - nevetett fel.
- Mit kell tudnom?
- Jah.. Szóval ezt akartam mondani... - sóhajtott fel - Mióta történt az az eset... Miután megerőszakolták... Na szóval... Rubie leszbikus.
A beszélgetés abbamaradt. Pillanatnyi néma csend lépett fel, majd egy halk szipogás. Mindketten hátranéztek. Rubie a lépcsőn állt lesírt sminkkel miközben egy papírt szorongatott.
- Milyen kedvesek vagytok - sziszegte idegesen - Kibeszélitek az életem, a titkaim... És engem meg se hívtok? Mit képzelsz te is magadról Kate? - nézett a nevelőjére - Nem... Nem erről volt szó. Csalódás igaz? Értem mit pofáztál mindig... Kurva.. Rohadj meg.
A lapot összegyűrte, eldobta és a bejárati ajtón keresztül lelépett.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

4. Változzunk valamiért

Hétfő reggel Castiel zombiként mászott ki az ágyból, de ahogy belegondolt abba, hogy Deboraht ma láthatja elkapta a boldogság. Lassan öltözni kezdett a megszokott ruhájába és napi rutinként ment suliba. Időbe ért be. Pont előtte szállt le a motorról Rubie. Ahogy levette a bukósisakját Castiel meglepődött. Leparkolt mellé, majd levette ő is a sisakját. Közelebbről is szemügyre vette a lányt, majd meggyőződött róla hogy igenis az Rubie. A hosszú fenékig érő haja eltűnt. Csak a fele volt meg és az is szőke lett.
- Mi lett veled? - döbbent le Castiel.
- Semmi érdekes. - mosolygott a fiúra keservesen.
Castiel csak akkor vette észre kisírt szemeit és néhány kék-zöld foltot a kezén és a nyakán. Nem jutott szóhoz. Rubie csendbe sétált el mellette, mintha a beszélgetés meg sem történt volna.   Ilyenkor fordult meg a fejébe, hogy Rubie élete mégse olyan, mint aminek a hétvégén elképzelte. Gyorsan utána sietett, de sehol sem találta. A terembe Deborah a helyén ült és a leckét csinálta. Castiel leült elé. Nem fordult oda a barátnőjéhez, nem adott neki könnyed csókot és nem ölelte meg szorosan. A gondolatai Rubie körül jártak. Aggódott. A szíve hevesen vert, de csak várni tudott.
Becsengetés után a tanárral együtt jött be a lány. Egy fekete pulcsi volt rajta ami takarta az ütés nyomait. A helyére szaladt, majd előpakolta a cuccait.
- Jó reggelt gyerekek - köszönt a töri tanár. - Kiosztom a dolgozatokat, aztán csendbe azt csináltok amit akartok. Értettétek? Csendbe! Rubiel kisasszony, ma fogja megírni mert múlthéten hiányzott.
Rubie bólintott.
- Castiel. Ülj hátra Deborahhoz erre az órára.
A fiú hátraült. A tanár mindenkinek kiosztotta a leosztályzott dolgozat lapokat, majd Rubinak adott egy üreset. A lány bedugta a fülhallgatóját és neki kezdett.
Deborah mit sem foglalkozva az érdemjeggyel, Castiel felé fordult. Egy ideig csak nézte ahogy a fiú csak néz ki a fejéből, majd oldalba bökte.
- Hé, mi van veled? Ide se jöttél köszönni.
- Bocs, csak nagyon fáradt vagyok..
- Ennyire? Ezt nem hiszem el... Castiel mond el az igazat!
- Ez az igazság. Mit vársz tőlem hétfő reggel?
- Jó, hagyjuk...
- Mondtam, hogy feleslegesen vagy féltékeny. Most is ez a bajod. Ne légy gyerekes.
- Szóval én vagyok a gyerekes?
Castiel nem szólt semmit, csak szó nélkül eggyel hátrébb ült. Bedugta a füleit és elzárkózott a világ elöl.
Szünetbe Rosa rázta fel. A fiú azt sem tudta hol van, olyan hirtelen rántották fel az álmaiból. Lassan a lányra nézett, majd kihúzta az egyik fülest.
- Mit akarsz?
- Gyere ki. Debby neki akar esni Rubinak.
Castiel azonnal felpattant és Rosa után sietett. A folyosón hatalmas tömeg gyűlt össze. Rosaék átverekedték magukat. A következő pillanatban csak annyit láttak, hogy Rubie a szekrénye előtt halál nyugodtan üldögél és egy kis szívószálas üdítőt iszogat, miközbe Debora vörös fejjel ordítozik. Castiel nem ment tovább. Nem ment oda a barátnőjéhez, hogy lenyugtassa. Kíváncsi volt, hogy mi fog történni, mint mindenki más. Rosa idegesen állt Castiel mellett. Ő is tenni akart valamit, de nem mert...
- Még utoljára elmondom! - kiabált Debby - Castiel az enyém! Nem érdekel, hogy mit akarsz tőle, de ha még egyszer meglátlak a közelébe, szétverlek!
- Ennyire ne légy féltékeny - mosolygott Rubie.
- Ez volt az utolsó figyelmeztetésem!
Rubie felkelt. Felvette a táskáját, majd elindult Rosáék fele. Megállt Castiel mellett, majd halál nyugodtan belekarolt.
- Na most mit teszel? - vigyorgott gonoszan Rubie.
Debby hirtelen ledobta a cuccait, majd a lány fele kezdett szaladni. Rettentően ideges volt. Már csak pár lépés volt hátra, de Castiel elé állt. Elkapta a lányt és magához húzta.
- Csak hogy tudd. Castiel nem több mint egy egyszerű haver - mondta Rubie miközben az ő lépéseitől hangzott a folyosó.
A tömeg feloszlott. Rosa Rubie után sietett, miközben Castiel Debbyt szorosan magához szorította. Jó ideig csak úgy álltak, majd Deborah szipogni, végül erősen sírni kezdett.
- Mért vagy ilyen velem Castiel? - nézett a fiúra könnyes szemmel.
- Te játszod itt a féltékeny gyereket Deborah. Ő is megmondta és én is, hogy nem akarunk a másiktól semmit.
- Láttam milyen vagy vele. Velem nem viselkedsz így mióta együtt vagyunk. Ne hazudj kérlek.
- Nem hazudok...
- Hagyjuk... Haza megyek - motyogta, majd megcsókolta a fiút és elsietett.
Castiel nyomottan felsóhajtott, majd ment órára. Az órát figyelte folyamatosan. Öt perc, tíz perc, de Rubie sehol. Haza nem mehetett, mert a motorja a parkolóban volt. A magyar óra után elment körülnézni.  Végigjárta a parkolót, a tornatermet, majd elindult a kert fele. Mihelyt a közelbe ért, meghallotta Rosa hangját. Könyörgött a lánynak, hogy ne tegye és hogy hagyja abba. Azonnal futni kezdett. Minden leforgott a szeme előtt, hogy vajon mit csinálhat. Ahogy meglátta őket megtorpant. Rubie épp az egyik fát ütötte tiszta erőből, miközbe Rosa próbálta lefogni a lányt. Castiel odament, majd hátulról átkarolta a síró Rubit. A lányt azonnal elhagyta minden ereje és összeesett. Castiel a karjaiba vette, majd hátrébb ment néhány lépést.
- Mi történt? - nézett Rosara.
- Miután otthagyott titeket, sírva idejött, majd idegesen a fát ütni kezdte. Azóta nem hagyta abba és én még megnyugtatni se voltam képes - szipogta a lány.
- Beviszem az orvosiba. Menj órára...
Rosa eltünt azonnal. Castiel erősen fogta az elgyengült lányt, miközbe óvatosan lépegetett.
- Hé, jól vagy? - nézett a szétcsúszott lányra.
- Nem... Nagyon rosszul vagyok. Hányingerem van és fáj a fejem. Rettenetesen szédülök...
- Lassan az orvosiba leszünk, ne aggódj.
- Nem akarok oda menni... Csak haza.
- Nem érdekel, beviszlek.
Rubie nem válaszolt már. Pillanatok alatt lehunyta a szemeit. A végtagjai csak úgy lógtak lefele. Castiel azonnal megszaporázta lépteit és sietve rontott be az orvosi szobába. Bent egy kedves nő fogadta. Egy pillantást vetett rájuk.
- Tedd le az ágyra és mond el mi történt. Addig én megvizsgálom.
Castiel azonnal belekezdett. Percek alatt elhadarta az egész sztorit, szóról szóra. A vizsgálat végeztével Rubi is ébredezni kezdett. Lassan felült és körbenézett. Az emlékei a helyén voltak ezert nem is kérdezett semmit. Csak nézett maga elé. A szemei lassan könnybe lábadtak, majd zokogni kezdett. A doki leült a lány elé, levette a szemüvegét, majd megfogta a lány kezét.
- Kisasszony. Mikor volt utoljára orvosnál?
- Egy éve - törölgette a könnyeit.
- Pedig havonta mennie kellene...
- Nem akarok. Úgyse lesz jobb.
- Most adok magának egy beutalót. Örülnék neki ha holnap bemenne. Rendben? - elkezdett írni egy papírt.
- Jó...
Rubie kezébe nyomta. A lány a táskájába tette, majd szó nélkül lelépett. Castiel sietve ment a lány után. A folyosó a lépésektől csengett, majd egy ajtócsapódástól. Rubi a motorjához sietett.
- Ilyen állapotban nem fogsz motorra ülni. Hallod?
- Dolgom van...
- Inkább elviszlek. Így csak balesetet fogsz szenvedni.
- Jó. Vigyél a kertvárosba - ezzel felvette a bukósisakját, és szorosabbra húzta a táskáját. Felült Castiel mögé és elindultak. Erősen fogta magához a fiút. Mindig mutatta merre rövidebb, ennek köszönhetően pillanatok alatt elérték a kertvárost. Rubie engedett a szorításból, ezzel jelezve, hogy a közelbe vannak, majd rámutatott a házra. Castiel elöl megállt. Rubie leszállt, levette a bukósisakot, majd lassan elindult a bejárathoz. Csengetett. Castiel közben utolérte. Az ajtó azonnal kinyílt. Megint az a kendős kislány volt az. Aki nem is volt annyira kicsi. Teljesen úgy nézett ki mint Rubie.
- Castiel, ő itt az ikertestvérem, Lilien. Lilien, ő pedig az osztálytársam, Castiel.
- Szervusz. Üdv nálunk, gyertek be! - ezzel kitárta az ajtót.
Az egész egy hatalmas lila nappalira nyílott. Szép fehér-fekete bútorokkal, virágokkal és festményekkel.
- Anyuék? - tette le a cuccokat a kanapéra Rubi.
- Még dolgoznak. Csak este jönnek haza. A takarító meg boltba ment.
- Mennyit pihentél ma?
- Hát... Nem sokat.
- A doki azt mondta, hogy napi 6 órát pihenj. Nem tesz jót ha lábon vagy..
- Jó... Téged vártalak egész nap.
- Most az egyszer elnézem. Csinálok teát - ezzel otthagyta őket.
Lili és Castiel csendbe üldögéltek. Nem néztek egymásra csak maguk elé. Végül a lány vette a bátorságot.
- Sokat hallottam rólad. Rubie mindig hoz valami izgi sztorit
- Tényleg? - lepődött meg.
- Igen. Most, hogy lettek barátai annyi mindent mesél. Rólad, Rosaról és még sok emberről. Boldog lett.
- Eddig nem volt az?
- Nem mondanám. Anyuék kiskorába kitették egy elhagyatott úton és fél éve ha ismerem, a saját testvérem.
Castiel csendbe maradt. Teljesen ledöbbent. Nem akarta ép ésszel felfogni mind azt, amit Lili mesélt.
- Mondjuk, egyszer egy intézeti kirándulásomon láttam. Őt nevezték a hasonmásomnak és majdnem megkérdezte a biztonsági őr, hogy hova megyek - mosolygott.
- Érdekes. Én még sose hallottam a testvéred életéről.
- Én se sokat. Csak szerencsénk lett, hogy újra találkoztunk. Júj, megmutassam a szobám? Nagyon jól néz ki, mióta Rubie megcsinálta - váltott át boldog hangsúlyba.
- Persze.
Lili befutott a konyhába szólni Rubienak. Egy halk okét Castiel is értett, majd csak annyit vett észre, hogy Lili vonszolja maga után. A ház leghátsó szobájához mentek. Lilien ajtót nyitott, majd hangosan kijelentette: Tadaamm!
Sárga falak, egy hatalmas fehér polc, tele könyvekkel és plüssállatokkal, gardrób és egy kisebb szekrény, rajta családi képekkel. Az ágy kör alakú volt, rendesen beágyazva. Rend virított.
- Rubi csinálta nekem ezt a hatalmas polcot, és berendezte úgy, hogy nekem jó legyen.
- Szép!
- Ugyeeeee!
- Tényleg ő csinálta?
- Igen. Ő egy ezermester. Mindenhez ért.
Az ablak párkányon egy babafej mosolygott, rajta szőke parókával. Castiel odasétált, majd megfogta a tincseket. Puha és selymes volt. Eléggé göndör.
- Az Rubie haja... Nekem adta a felét...
- Mert?
- Rákos vagyok... Nincs hajam és ha néha kimegyek levegőzni, a gyerekek megszólnak... Sokat sírtam miatta. De vasárnap ez várt a nappaliba egy levéllel.
- Aranyos.
- KÉSZ A TEA! - kiabált Rubi a nappaliból.
  Mindketten kimentek és elfoglalták a helyüket. Felvettek egy-egy bögrét és egymásra néztek. Senki sem szólt semmit. Rubie ivott egy keveset a teából, majd letette a bögrét.
- Ma meddig maradsz? - kérdezte Lili.
- Még folytatom a munkám egy darabig. Olyan négy fele megyek.
- Szupi! - mosolygott - Addig Castiellel beszélgetek.
- Akkor én átöltözök és megyek - ezzel letette a bögrét és elvonult a folyosón keresztül.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

3. Lelkiismeret

A hét maradék három napján Rubie nem volt suliba. Castiel üres tekintettel tűrte a napjait és még Deborah se tudta felvidítani. Egyedül érezte magát. Kicsit aggódott, hogy vajon mi lett Rubival.
Csütörtökön Deborah Castiellel töltötte az estét. A fiú mellkasára hajtotta fejét és együtt nézték a tévét. Már későre járt az idő. Deborah a mutató ujjával Castiel hasán körözött, majd halkan felsóhajtott.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú.
- Mióta Rubie nincs suliba, te olyan nyomott vagy... Velem szinte nem is beszélsz, ellógsz egy csomó órát és feszült vagy. Tetszik neked az a lány...
- Egyszóval féltékeny vagy.
- Aggódom a kapcsolatunk miatt... Velem már nem is vagy boldog.
- De az vagyok.
- Nem úgy tűnik. Castiel valld be. Tetszik neked..
- Nem tetszik. Nekem te vagy a mindenem - ölelte át a barátnőjét erősen.
Szombat délután Castiel hatalmas fejfájással kelt fel a nappali kanapéján. Nem tudta mi történt vele, de volt egy sejtése. Lassan felült. Akkor látta a mellette tornyosuló sörös dobozokat. Megvakarta a fejét.
- Mit csináltam már meging? - sóhajtozott.
- Jó reggelt - lépett ki Lysander a konyhából egy bögre kávéval - Tegnap elég csúnyán berúgtál.
- Azt érzem. Kiesett az egész péntek... Mit műveltem?
- Megszerezted Rosatól Rubie telefonszámát.
- Mi? - döbbent le.
- Itt még nincs vége - nyújtotta át a bögrét - Kifaggattad. Megtudtad mióta motorozik, hova jár bulizni, miért lett festő és hogy van egy kutyája, amit Herkulesnek hív. Majd elkezdted faggatni a szexuális életéről, erre kinyomta a telefont és itt ordítoztál fél órán keresztül, hogy mekkora ribanc.
- Úr isten... - fogta a fejét - Már megint mit műveltem.
Felvette a földről a telefonját és megnézte a híváslistát. Megdöbbenve vette észre, hogy többet beszélt vele telefonon, mint valaha Deborahval. Hátradőlt a vörös kanapén és a plafont figyelte. Gondolatai Rubie körül forogtak. Szánalmasnak érezte magát a tegnapi után.
- Te emlékszel a válaszaira? - nézett Lysanderre.
- Igen.
A fiút mindenről pontosan kifaggatta. Tudni akart mindent. Eltervezte, hogy még aznap este megkeresi azon a szórakozó helyen és személyesen kér bocsánatot. Maga is meglepődött ezen. Ő eddig sose kért bocsánatot. Sose viselte eddig el azt a megalázkodást, amit mag megtesz. A hideg futkosott a hátán ezektől a gondolatoktól... Deborah is eszébe jutott. Most pár napig nem találkoznak, mert a lány a karrierjét szüneteltetni akarja, amit meg kell tárgyalnia. Hatalmas tehert érzett a vállán. Az a lány nagyon megkötötte a kezeit, de mégis megtudott párszor szökni a szorításból...
A délután egy része a takarításra ment rá. A csikkeket és a dobozokat szedegette össze. Még a szőnyeg alá is jutott. Mindent jól átnézett. A szülei lassan hazatérnek néhány napra és ő nem akart lebukni. Rendesen nevelték, sok szeretettel, aminek vége szakadt. Az üzleti utak tönkretettek mindent. Castiel egyedül maradt. Parancsolgató szülők nélkül élte napjai minden percét, amit annyira nem bánt, de a magány a nyakán volt.
Este Lysander társaságában ment Rubie kedvenc helyére. Kék Csillag. Egy átlagos kocsma sok érdekes alakkal. Castiel még egyszer sem volt bent, de akárhányszor ment el a kocsma előtt, mindig verekedést látott. Lassan nyitotta ki az ajtót, nehogy meglepetés érje. Rock zene csapta meg a füleit. Hatalmas terület mélykék falakkal, rajtuk itt-ott csillagok virítottak. A bútorok szürkék voltak. Néhány lámpa világította meg a helyet. A két fiú odasétált a pulthoz.
- Hali - köszönt Castiel.
- Sziasztok. Segíthetek? - nézett rájuk egy agyontetovált, fiatal, kék hajú lány , elég durva bőrszerkóban.
- Rubiet keressük.
- Áhh. Hátul lesz a dohányzó részlegen - mutatott a pult melletti ajtóra.
- Kösz.
Ezzel ott hagyták a lányt. Castiel hátrasietett. Négy asztal volt egy hatalmas teraszrészen. Az egyiknél négyen ültek, köztük Rubie. Pókereztek, ittak, cigiztek. A két fiú lassan odasétált. A lány azonnal kiszúrta őket.
- Sziaaaasztooook - kiabálta, majd ledobta a lapjait - Nyertem! - hirtelen magához húzta az összes pénzt és szúrósan nézett a három ellenfelére- Mára vége. Igyatok jókat.
Ezzel elzavart mindenkit. A két fiú leült egy-egy székre, majd az asztalra pillantottak.
- Szép összeg - motyogta Lysander.
- Csak 300 dolcsi. Na meg, fizették az eddigi piáim.
- Kicsit kész vagy.
- Nem vészes. Minden nap így nézek ki - nevetett.
- Minden nap? - lepődött meg Castiel.
- Megtehetem.
- Amúgy ki az a dögös nő a pultnál?
Rubie hirtelen felnevetett. Ledőlt a székről és a földön hempergett. Már folytak a könnyei.
- Ő a nevelőm. Hát ez kész. Nem bírom!
- Mi van? Hány éves az a nő?
- Huszonkilenc - vigyorgott.
- Mi a ...
- Hát igen. Mióta észre vették az intézetbe a rocker hajlamaim, azóta ők nevelnek. Vagyis öt éve.
- Mért nincs saját gyerekük?
- Nem lehet nekik. Hosszú sztori.
Rubi elpakolt az asztalról, majd visszaült a székre és az asztalra dőlt. A két fiú csak nézték a haldokló lányt. Lysander oldalba bökte a másik fiút, majd a lányra mutatott. Castiel vette az adást.
- Hozok sört - monda Lysander és azonnal távozott.
Castiel bólintott. Ahogy kettesbe maradt a lánnyal nem habozott. Vett egy mély levegőt és rögtön kiejtette a bocsánat szót. Rubie lassan felült.
- He? Bocsánat? - vonta fel a szemöldökét, majd nevetni kezdett - Bocsánat? Tőled? Ne...
- Most mi bajod?
- Nem kell a bocsánatod - mosolygott - Tegnap nagyon részeg voltál. Össze-vissza beszéltél mindent. Idézem: Nagyon részeg vagyok és bejön a csajom és a kutyád. Na ezen kihűltem! - tört ki újabb nevetésbe.
- A kutyád? - nézett rá Castiel.
- Igen, ezt nagyon megjegyeztem! Akkor és még most is nevetek akárhányszor belegondolok. De ez még jó. Majd egyszer bemutatlak neki és elviheted randizni!
- Rendben.
Lysander lassan visszatért. Letette a fiú elé a sört, majd Rubieval kezdett beszélgetni. Castiel ivott egy keveset, majd beszélgetés közben a lányt figyelte. Folyamatosan őt bámulta, szinte már lyukat égetett belé. Rubi észre se vette, csak Lysanderrel beszélgetett. Az idő meg csak szaladt.
Egy órával később Rubie nevelője odasétált hozzájuk egy tálcával. Összeszedte az üres üvegeket, poharakat majd a társaságra nézett.
- Gyerekek, be kellene mennetek. Rubie, te meg légyszi segíts be a pultnál, mert egyre több vendég jön a koncert miatt.
Mind a hárman felkeltek és bevonultak. A két fiú a pulthoz ült, miközbe Rubie beállt és folyamatosan adta ki a piát. Bent a zene hangosabb lett és egy nagyobb tömeg jelent meg. Fiatalok és öregek sokasága. Három lány telepedett le Castiel mellé. Kértek piát, majd egymással hangosan beszélgettek. Eléggé részegek voltak és a semmin nevettek. Rubie lerakta eléjük a kikért vodka-narancsot, majd mondta az összeget nekik. A szőke megkóstolta, majd elfintorodott.
- Ez egyszerűen szörnyű! Hogy mered az embereket ilyen rémes itallal kiszolgálni?
- Ha nem tetszik kérj mást, vagy tűnj el - mondta Rubi hideg vérrel.
- És még bunkó is. Beszélnék a főnököddel egy jót ha nem gond - mosolygott a szőkeség, miközbe a haját igazgatta.
- Sajnálom, de résztulaj vagyok. Ha valami panaszod van, mond csak.
- Seggfej vagy.
- Tökéletes! - csapta össze a kezét Rubie - Most hogy ezt elmondtad, fizess és menj tovább, mert feltartod a sort.
Ezzel a három lány letette a pénzt és sietve eltűntek a tömegben. Rubie felsóhajtott, majd folytatta a munkáját.
- Ti nem isztok semmit? - nézett a két fiúra akik csak nézelődtek.
- Egy sört kérünk - mondta Castiel.
Rubie hátrafordult, elővett két sört, majd sietve kibontotta őket és lerakta a fiúk elé. - Ezt a kört én állom. - motyogta, majd folytatta a dolgát.
- Amúgy mit mondott? - fordult barátja felé Lysander.
- Nem sértődött meg. Legalábbis nem mutatta semmi jelét. Csak röhögött azon, hogy állítólag azt mondtam neki, hogy bejön a kutyája.
- Igaz, ezt is mondtad - mosolygott Lys.
- Kurvára elbasztam. Most már nagyon leminősített.
- Csak részeg és még szép, hogy kinevet.
- Idegesítő.
- Majd ha mindketten józanok lesztek, átbeszélhetitek rendesen.
- Deborah így is féltékeny. Ha ezt is megtudja, vagy meglát vele beszélgetni hatalmas balhét csinál.
Ezzel befejezték a beszélgetést. Castiel csak a lányt nézte. Minden mozdulatát figyelte és hallgatta ahogy az emberekkel beszélget. Másra nem is bírt koncentrálni. Már magába egyáltalán nem tagadta le, hogy tetszik neki. A mosolya, a viselkedése, a teste. Vonzotta mindene. Szerelmesnek nem érezte magát. De nyomta a lelkét az egész. Deborah és Rubie. Szerette Debbyt. Mellett boldog volt, de ezt már Rubie is elérte akarat nélkül. Csak a puszta létezésével. Ha valamelyik lány nem volt vele, már hiányt érzett. Szenvedett. Semmit sem tudott tenni. Nem akart öldöklést. Nem akarta, hogy Deborah tönkre tegye Rubie életét. Szinte nem is ismeri az új lányt. Nem tud róla sok mindent. Gondolkozott már rajta, hogy vajon eddig min ment keresztül. Elhatározta, hogy kívül belül megismeri csak Deborah útban volt.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

2. A két lány találkozása

 Castiel egész nap a lányt figyelte. Teljesen belemerült tengerkék szemeibe, még akkor is mikor nem nézett rá. Szinte egymáshoz se szóltak csak néha vetettek egymásra egy pillantást. Szünetbe a lányok nagy része Rubihoz sietett bemutatkozni. Castiel csak a padra hajtotta a fejét és zenét hallgatva alvást színlelt, de valójában a zenét lehalkította és a lányokat hallgatta. Szeretett volna minél többet megtudni Rubieről.
 - Komoly Párizsból jöttél? - kérdezte Rosa nagy szemekkel.
 - Igen.
 - Onnan is, a nyomor negyedből! - kiabált Amber az ajtóból, majd nevetve lelépett.
 Rubie csak nevetett egyet. Nem húzta fel magát az ehhez hasonló beszólásokon. Inkább a többiekre koncentrált.
 - Ilyen jól megtanultad az angolt, hogy ide tudtál jönni? - kérdezte Iris.
 - Anyám amerikai volt, apám francia. Ők tanítottak régen.
 - Miért laksz nevelőkkel? - nézett kíváncsian Viola.
 - Anyám motor balesetben halt meg, apám öngyilkos lett.
 A körülötte álló lányok mind elszörnyedtek. Nem tudtak szóhoz jutni. Folyamatosan mondogatták a sajnálom és a részvétem szavakat. Castiel lassan felült, nyújtózkodott egyet, majd kiszedte a füleseit. Körbenézett a lányokon.
 - Ti mit kerestek itt? - kérdezte, mint aki semmiről sem tud.
 A lányok hebegtek, habogtak és siettek a helyükre. Rubie lehajolt a táskájáért, majd az asztalra dobta. A tetejét szétcipzározta és turkálni kezdett benne. Castiel érdeklődően nézte a lány piros táskáját amiből néha előkandikált egy két izgalmas tárgy. Nem tudta kiszűrni a sok sötét körvonalból, hogy mi lehet az, csak nézte és nézte, míg a lány hozzá nem szólt.
 - Ha ennyire érdekel, hogy mi van benne inkább szólj. - mondta miközben Castiel elé pakolta a táskája tartalmát.
 Rengeteg apró dolog került elő. Vázlat füzetek tele rajzzal, kotta füzetek és egy tetoválógép. A fiú jól ledöbbent az eseten. Rubi tovább pakolt. Tolltartó, telefontöltő, egy zacskó gumicukor.
 - Még valamiben segíthetek? - mosolygott elégedetten.
 - Te tetoválsz?
 - Igen. A festészet mellett szereztem papírt a tetováláshoz. A kezemen virító tattoohoz a mintát is én csináltam.
 - Nem rossz.
 A nap végén Rubie pillanatok alatt lelépett.. Castiel sietve lépett ki az iskolából és a tűzpiros motorjához sietett. Míg összeszedte magát, a diákok menekülve hagyták el az iskola területét. Ő felpattant a motorjára, majd elszáguldott. Szerencsére nem lakott messze a gimnáziumtól, így nem kellett sokat harcolnia a délutáni forgalommal. Amint beért a lakására, felkapta a földön lévő leveleket és beborult az ágyába. A plafont figyelte miközben Deborah járt a fejébe. Hiányzott neki, de ő mégis kihasználta. Bűntudata volt. Mély és erős, oly annyira, hogy muszáj volt elterelnie a gondolatait. Kibontotta a leveleit. Számla, számla, Deborah. Az emlegetett...
 Szorgosan bontotta ki a levelet.
 " Szerelmem. Szuper hírem van! Szeptember másodikától újra veled egy osztályba járok. Egyenlőre szüneteltetem a karrierem és rád szeretnék koncentrálni. Remélem velem örülsz. Ölel: Debby ❤ "
 Castiel boldog lett, de hirtelen eszébe jutott Rubie. Megtetszett neki a lány, mi tagadás. Tervezte, hogy ráhajt, de ez feldöntötte minden tervét. Idegesen eldobta a leveleket. Vett néhány mély levegőt, majd elkezdett takarítani. Szerette volna a barátnőjét tiszta lakásban fogadni. Az egész délutánja rá ment, de megérte.
 Másnap reggel sietve kelt fel. Megint elaludt. Hosszas káromkodás mellett összeszedte magát, majd motorjához sietett. Öt perc késéssel sikeresen megúszta. Mikor belépett a terembe, Rubie a helyén ült. Körbenézett. Tanár sehol csak a szaladgáló diákok. Viszont Debby sem volt sehol. Leült a helyére.
 - Hallottam szokásod késni - motyogta Rubi.
 - Megesik...
 Abban a pillanatban lépett be Deborah és a tanár az osztályba. Ahogy Castielre pillantva elmosolyodott, de ahogy a mellette ülő lányra nézett lángolni kezdtek a szemei.
 - Gyerekek! - kezdett bele a tanár - Deborah hosszas útja után, visszatért közénk.
 Mindenki örült a lánynak, még ha csak látszatból is. Amber mondott néhány rossz szót, de senki sem figyelt rá. Deborah leült Castiel mögé. A fiú hátrafordult.
 - Ki ez a lány itt melletted? - mutogatott Deborah.
Rubi ezt meghallotta és nyugodtan hátrafordult.
 - Üdv, Rubie vagyok. Castiel végleges padtársa- vigyorgott gúnyosan.
 - Deborah, Castiel barátnője.
 A két erős természetű lány kezet fogott. Debby szúrósan nézett az előtte ülő lányra, aki halál nyugodtan nézte a jövőbeli ellenfelét.  Castiel csak a fejét fogta. Tudta, hogy a közeljövőben balhé lesz.
 A diákok egész órán a tollukat koptatták. Matematika. A rémálma minden érettségizőnek. Castiel az egészet végig aludta. Elővette a szokásos leszarom énjét szinte az egész napra. Szünetekbe Debbyvel beszélgetett az elmúlt hónapról kicsit megcsavarva a saját történetét. Nem mert neki semmi ivászatos estét említeni, tudta, hogy az a kapcsolata végét jelentené.
 Utolsó órán páros munkákat adott a tanár nekik, mivel sok papírmunkával volt elmaradva. Egy író életét kellett kivesézni. Rubi és Castiel nem haladtak valami gyorsan. Castiel alig volt hajlandó valamit csinálni, így minden munka a lányra szakadt.
 - Azért segíthetnél- noszogatta a fiút - Így nem jutok előre gyorsan...
 - Nem akarok...
 - De akarsz! Te is jobban járnál, ha segítenél. Nem piszkálnálak életed végéig.
 - Most az egyszer segítek - mondta miközbe felült. Maga elé húzta a könyvét és olvasni kezdte. A fontos dolgokat aláhúzta percek alatt, majd odatolta Rubienek. - Írd le és meglesz az ötösünk.
 - Na látod, megy ez.
 Rubi leirt mindent, majd azonnal leadta a lapot. Visszaült a helyére, majd ledőlt a padra. Castielre pillantott, aki pont őt nézte.
- Olyan idegesítő vagy - suttogta Rubie.
- Mert?
- Itt a csajod és te engem nézel. Ezt mindenki észre vette.
- Szerelmet fogadtam, nem vakságot.
- Kifogás Castiel. Ismerem a hozzád hasonlókat. Nem versz át.
Órák után Rubi megint eltűnt. Senki se tudta, hogy csinálja, de elsőként lép ki mindig az ajtón és köddé válik. Castiel és Deborah együtt lépték át az iskola ajtaját. A piros motorig kézen fogva sétáltak el, ott Castiel megcsókolta a barátnőjét és odaadta az egyik bukósisakot.
- Én vezetek - mosolygott Debby.
A fiú szó nélkül belement. Deborah tapasztalt motoros. Már egy két kisebb baleseten is túl volt, de mégse hagyta abba. Castielnek nagyon tetszett a kitartása. Biztonságba voltak egymás mellett. Lassan nekivágtak az útnak. Épphogy elhagyták az első kereszteződést egy motoros száguldott el mellettük. Deborah azonnal felismerte a bukósisakot. Rubie. Hirtelen belehúzott a gázba és követni kezdte. A kertvárosba érve lassított nehogy észrevegye őket a lány. Rubie egy halványkék, elég modern háznál állt meg. Betolta a motort és letámasztotta a kapu mellett. Az ajtóhoz sietett, becsengetett és várt. Egy ugyan olyan kinézetű lány nyitott neki ajtót egy különbséggel. Egy kendő fedte a fejét, a haja egyáltalán nem látszott. A tekintete sápadt, meggyötört volt. Rubie nyakába ugrott és erősen megölelte, mint aki több éve nem látta a lányt.
Castielék a közelből figyelték az eseményeket.
- Ez meg...? - nézett értetlenül Deborah a fiúra.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

1. Szeptember elseje

 Kora reggel volt. Mint egy átlagos iskolai nap, csak ez épp szeptember elseje. Ma érkeznek meg az újak, akiket minden felsőbb éves jól megnéz csak azért, hogy legyen a nyár mellett miről beszélni és megtenni az " idén jobban tanulok " fogadalmakat. A tanárok is kapkodnak jobbra balra a sok papír miatt, ami felett nem hunyhatnak szemet. A sok újonc papírjai, az osztály sorolások és a tanmenet. A nyakukba zuhant a világ. A diákok sem éreztek máshogy.
 Castiel egy cigivel a szájába álldogált a naptár előtt, miközben a fejét vakarva jött rá, hogy aznap kezdi a következő tanévet. Ez volt az egyetlen nap, amikor pontosan beért. Ő is szívesen nevetett az igazgatón és az újakon akárcsak a többi. Már harmadik éve járt a Sweet Amorisba. Vagy épp, mikor nem. Szülei nem éltek vele. Mindig üzleti utakra mentek. Testvére nem volt. Egyedül tengett a minden napjaiba. Egyedül a barátnője, Deborah hozott fényt az életébe. Gyakran töltötték együtt a napjaikat iskola helyett, csak egymásra koncentrálva. De egy ideje már nem látták egymást.
 Castiel a szokásos öltözékét húzta magára, miközben a reggeli híreket hallgatta. Gyakran pillantott a tévére az érdekességek miatt, de különösebben nem érdekelte. Ahogy összeszedte magát, még vetett egy pillantást a szobájára. Hatalmas rendetlenség vigyorgott a fiúra. Szemét és rengeteg ruha hevert a földön. Castiel csak sóhajtott egyet, majd kilépett a házból, az ajtót jól bezárta és a kapunál pihenő motor felé vette az irányt.
 Kereken nyolc órára ért be. A motort az autók mellé helyezte és lassan besétált az iskolaépületbe. Mindenki kint lézengett és a nyári kalandjairól cseverészett, mikor a hangosbemondóba egy öreg hang az udvarra terelte a diákokat. Castiel is így tett. A tömeget követve ballagott kifele az ajtón. Megkereste az osztályát, majd beállt régi jó barátja mellé. Nem szóltak egymáshoz, csak a Dirit keresték a szemükkel. Pillanatok fel is tűnt. Hangosan -szinte üvöltve - kezdte elmondani a megnyitó beszédét, amire az iskola tíz százaléka ha figyelt.
 Miközben az asszony beszélt, Castiel tekintete végigfutott a kilencedikeseken. Nem látott bennük sok jó példányt. Szemüveges okostojások és elkényeztetett pláza cicák sorozata. Szinte már már csalódást hozott a fiúnak az új tanév, mikor felfedezett egy új lányt a maga sorába. Hátulról nem látott belőle sokat, csak a fenékig érő fekete-kék haját és a fekete csatos bakancsát. Jó példánynak gondolta. Ilyenkor jut eszébe Deborah. Még csak egy hónapja, hogy a karrierje miatt elutazott, de már négyszer megcsalta. Marta a bűntudat, de próbálta figyelmen kívül hagyni.
 Ő volt az utolsó aki a tanár előtt ért be a terembe. Mindenki a helyén ült és a padtársával beszélgetett. Épp a helyére indult, mikor észrevette, hogy az új lány ott ül. Mit sem foglalkozva az úriemberi élettel, odasétált a pad elé. A lány felfigyelt a fiúra. Kihúzta fülhallgatóját és kérdőn nézett.
 - A helyemen ülsz! - mondta ingerülten Castiel.
 A lány nem szólt semmit, csak átült a mellette lévő székre. A fiú leült mellé. Jobban szemügyre vette a lányt, aki letojva a világot, nyugodt lélekkel hallgatta a zenét csukott szemmel, miközben a székkel hintázott. Volt egy tetoválás a kezén. Egy kígyót mintázott, ami a nyakától jött le, a kezét körbeölelve. A háttérben egy sárga rózsa húzódott, aprólékosan kidolgozva. Összesítésbe jól nézett ki, akár csak a lány. Fekete csőfarmerján semmi minta nem virított, viszont jól kiemelte alakját. Az övén póker kártyás csat virított egyszerű aranyszínben, miközben egy skót mintás atlétát viselt, egy bandalogóval. A trikó csúnyán ki volt vágva, de a nagy mellei mégsem buktak elő. Az orrában, szájában és a szemöldökében ékszer virított. Castiel még a motoros sisakot kiszúrta a lány táskája mellet. Ledöbbent egy pillanatra, majd enyhén elmosolyodva fordult előre.
 Az osztályfőnök hangosan csapta be maga után az ajtót. Minden papírt lerakott az asztalra, majd vigyázz állásba intette az osztályt. Az új lány is felállt. A fülese egyik felét a pólójába rakta, míg a másik a fülébe volt. Castiel csak akkor vette észre, hogy egy elég érett nő van mellette. Majdnem egy magasak voltak és a lány erős magabiztosságot sugárzott magából.
 A tanár végigfutott a névsoron, majd a végén kiszúrt egy újat.
 - Mint észrevettétek, van egy új osztálytársatok. Drágaságom, kijönnél bemutatkozni? - nézett rá a tanár.
 Az új diák lassan, emelt fővel a táblához sétált és belekezdett.
 - A nevem Rubie Mandolin. Franciaországból költöztem ide a nevelőim végett. Jelenleg csak érettségizni jöttem, mert már van egy szakmám, ami festő... Hobbim kifejezetten a különböző sportok és a zene. Költözésemig volt egy bandám és abba voltam énekes. Így, részemről ennyi.
 - Köszönjük Rubi, ha hívhatom így. - bólintottam. - foglaljon helyet.
 Rubi visszasietett a helyére és csendbe elüldögélt.

---------------
Társoldal:
               www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/