Kora reggel volt. Mint egy átlagos iskolai nap, csak ez épp szeptember elseje. Ma érkeznek meg az újak, akiket minden felsőbb éves jól megnéz csak azért, hogy legyen a nyár mellett miről beszélni és megtenni az " idén jobban tanulok " fogadalmakat. A tanárok is kapkodnak jobbra balra a sok papír miatt, ami felett nem hunyhatnak szemet. A sok újonc papírjai, az osztály sorolások és a tanmenet. A nyakukba zuhant a világ. A diákok sem éreztek máshogy.
Castiel egy cigivel a szájába álldogált a naptár előtt, miközben a fejét vakarva jött rá, hogy aznap kezdi a következő tanévet. Ez volt az egyetlen nap, amikor pontosan beért. Ő is szívesen nevetett az igazgatón és az újakon akárcsak a többi. Már harmadik éve járt a Sweet Amorisba. Vagy épp, mikor nem. Szülei nem éltek vele. Mindig üzleti utakra mentek. Testvére nem volt. Egyedül tengett a minden napjaiba. Egyedül a barátnője, Deborah hozott fényt az életébe. Gyakran töltötték együtt a napjaikat iskola helyett, csak egymásra koncentrálva. De egy ideje már nem látták egymást.
Castiel a szokásos öltözékét húzta magára, miközben a reggeli híreket hallgatta. Gyakran pillantott a tévére az érdekességek miatt, de különösebben nem érdekelte. Ahogy összeszedte magát, még vetett egy pillantást a szobájára. Hatalmas rendetlenség vigyorgott a fiúra. Szemét és rengeteg ruha hevert a földön. Castiel csak sóhajtott egyet, majd kilépett a házból, az ajtót jól bezárta és a kapunál pihenő motor felé vette az irányt.
Kereken nyolc órára ért be. A motort az autók mellé helyezte és lassan besétált az iskolaépületbe. Mindenki kint lézengett és a nyári kalandjairól cseverészett, mikor a hangosbemondóba egy öreg hang az udvarra terelte a diákokat. Castiel is így tett. A tömeget követve ballagott kifele az ajtón. Megkereste az osztályát, majd beállt régi jó barátja mellé. Nem szóltak egymáshoz, csak a Dirit keresték a szemükkel. Pillanatok fel is tűnt. Hangosan -szinte üvöltve - kezdte elmondani a megnyitó beszédét, amire az iskola tíz százaléka ha figyelt.
Miközben az asszony beszélt, Castiel tekintete végigfutott a kilencedikeseken. Nem látott bennük sok jó példányt. Szemüveges okostojások és elkényeztetett pláza cicák sorozata. Szinte már már csalódást hozott a fiúnak az új tanév, mikor felfedezett egy új lányt a maga sorába. Hátulról nem látott belőle sokat, csak a fenékig érő fekete-kék haját és a fekete csatos bakancsát. Jó példánynak gondolta. Ilyenkor jut eszébe Deborah. Még csak egy hónapja, hogy a karrierje miatt elutazott, de már négyszer megcsalta. Marta a bűntudat, de próbálta figyelmen kívül hagyni.
Ő volt az utolsó aki a tanár előtt ért be a terembe. Mindenki a helyén ült és a padtársával beszélgetett. Épp a helyére indult, mikor észrevette, hogy az új lány ott ül. Mit sem foglalkozva az úriemberi élettel, odasétált a pad elé. A lány felfigyelt a fiúra. Kihúzta fülhallgatóját és kérdőn nézett.
- A helyemen ülsz! - mondta ingerülten Castiel.
A lány nem szólt semmit, csak átült a mellette lévő székre. A fiú leült mellé. Jobban szemügyre vette a lányt, aki letojva a világot, nyugodt lélekkel hallgatta a zenét csukott szemmel, miközben a székkel hintázott. Volt egy tetoválás a kezén. Egy kígyót mintázott, ami a nyakától jött le, a kezét körbeölelve. A háttérben egy sárga rózsa húzódott, aprólékosan kidolgozva. Összesítésbe jól nézett ki, akár csak a lány. Fekete csőfarmerján semmi minta nem virított, viszont jól kiemelte alakját. Az övén póker kártyás csat virított egyszerű aranyszínben, miközben egy skót mintás atlétát viselt, egy bandalogóval. A trikó csúnyán ki volt vágva, de a nagy mellei mégsem buktak elő. Az orrában, szájában és a szemöldökében ékszer virított. Castiel még a motoros sisakot kiszúrta a lány táskája mellet. Ledöbbent egy pillanatra, majd enyhén elmosolyodva fordult előre.
Az osztályfőnök hangosan csapta be maga után az ajtót. Minden papírt lerakott az asztalra, majd vigyázz állásba intette az osztályt. Az új lány is felállt. A fülese egyik felét a pólójába rakta, míg a másik a fülébe volt. Castiel csak akkor vette észre, hogy egy elég érett nő van mellette. Majdnem egy magasak voltak és a lány erős magabiztosságot sugárzott magából.
A tanár végigfutott a névsoron, majd a végén kiszúrt egy újat.
- Mint észrevettétek, van egy új osztálytársatok. Drágaságom, kijönnél bemutatkozni? - nézett rá a tanár.
Az új diák lassan, emelt fővel a táblához sétált és belekezdett.
- A nevem Rubie Mandolin. Franciaországból költöztem ide a nevelőim végett. Jelenleg csak érettségizni jöttem, mert már van egy szakmám, ami festő... Hobbim kifejezetten a különböző sportok és a zene. Költözésemig volt egy bandám és abba voltam énekes. Így, részemről ennyi.
- Köszönjük Rubi, ha hívhatom így. - bólintottam. - foglaljon helyet.
Rubi visszasietett a helyére és csendbe elüldögélt.
---------------
Társoldal:
www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Castiel egy cigivel a szájába álldogált a naptár előtt, miközben a fejét vakarva jött rá, hogy aznap kezdi a következő tanévet. Ez volt az egyetlen nap, amikor pontosan beért. Ő is szívesen nevetett az igazgatón és az újakon akárcsak a többi. Már harmadik éve járt a Sweet Amorisba. Vagy épp, mikor nem. Szülei nem éltek vele. Mindig üzleti utakra mentek. Testvére nem volt. Egyedül tengett a minden napjaiba. Egyedül a barátnője, Deborah hozott fényt az életébe. Gyakran töltötték együtt a napjaikat iskola helyett, csak egymásra koncentrálva. De egy ideje már nem látták egymást.
Castiel a szokásos öltözékét húzta magára, miközben a reggeli híreket hallgatta. Gyakran pillantott a tévére az érdekességek miatt, de különösebben nem érdekelte. Ahogy összeszedte magát, még vetett egy pillantást a szobájára. Hatalmas rendetlenség vigyorgott a fiúra. Szemét és rengeteg ruha hevert a földön. Castiel csak sóhajtott egyet, majd kilépett a házból, az ajtót jól bezárta és a kapunál pihenő motor felé vette az irányt.
Kereken nyolc órára ért be. A motort az autók mellé helyezte és lassan besétált az iskolaépületbe. Mindenki kint lézengett és a nyári kalandjairól cseverészett, mikor a hangosbemondóba egy öreg hang az udvarra terelte a diákokat. Castiel is így tett. A tömeget követve ballagott kifele az ajtón. Megkereste az osztályát, majd beállt régi jó barátja mellé. Nem szóltak egymáshoz, csak a Dirit keresték a szemükkel. Pillanatok fel is tűnt. Hangosan -szinte üvöltve - kezdte elmondani a megnyitó beszédét, amire az iskola tíz százaléka ha figyelt.
Miközben az asszony beszélt, Castiel tekintete végigfutott a kilencedikeseken. Nem látott bennük sok jó példányt. Szemüveges okostojások és elkényeztetett pláza cicák sorozata. Szinte már már csalódást hozott a fiúnak az új tanév, mikor felfedezett egy új lányt a maga sorába. Hátulról nem látott belőle sokat, csak a fenékig érő fekete-kék haját és a fekete csatos bakancsát. Jó példánynak gondolta. Ilyenkor jut eszébe Deborah. Még csak egy hónapja, hogy a karrierje miatt elutazott, de már négyszer megcsalta. Marta a bűntudat, de próbálta figyelmen kívül hagyni.
Ő volt az utolsó aki a tanár előtt ért be a terembe. Mindenki a helyén ült és a padtársával beszélgetett. Épp a helyére indult, mikor észrevette, hogy az új lány ott ül. Mit sem foglalkozva az úriemberi élettel, odasétált a pad elé. A lány felfigyelt a fiúra. Kihúzta fülhallgatóját és kérdőn nézett.
- A helyemen ülsz! - mondta ingerülten Castiel.
A lány nem szólt semmit, csak átült a mellette lévő székre. A fiú leült mellé. Jobban szemügyre vette a lányt, aki letojva a világot, nyugodt lélekkel hallgatta a zenét csukott szemmel, miközben a székkel hintázott. Volt egy tetoválás a kezén. Egy kígyót mintázott, ami a nyakától jött le, a kezét körbeölelve. A háttérben egy sárga rózsa húzódott, aprólékosan kidolgozva. Összesítésbe jól nézett ki, akár csak a lány. Fekete csőfarmerján semmi minta nem virított, viszont jól kiemelte alakját. Az övén póker kártyás csat virított egyszerű aranyszínben, miközben egy skót mintás atlétát viselt, egy bandalogóval. A trikó csúnyán ki volt vágva, de a nagy mellei mégsem buktak elő. Az orrában, szájában és a szemöldökében ékszer virított. Castiel még a motoros sisakot kiszúrta a lány táskája mellet. Ledöbbent egy pillanatra, majd enyhén elmosolyodva fordult előre.
Az osztályfőnök hangosan csapta be maga után az ajtót. Minden papírt lerakott az asztalra, majd vigyázz állásba intette az osztályt. Az új lány is felállt. A fülese egyik felét a pólójába rakta, míg a másik a fülébe volt. Castiel csak akkor vette észre, hogy egy elég érett nő van mellette. Majdnem egy magasak voltak és a lány erős magabiztosságot sugárzott magából.
A tanár végigfutott a névsoron, majd a végén kiszúrt egy újat.
- Mint észrevettétek, van egy új osztálytársatok. Drágaságom, kijönnél bemutatkozni? - nézett rá a tanár.
Az új diák lassan, emelt fővel a táblához sétált és belekezdett.
- A nevem Rubie Mandolin. Franciaországból költöztem ide a nevelőim végett. Jelenleg csak érettségizni jöttem, mert már van egy szakmám, ami festő... Hobbim kifejezetten a különböző sportok és a zene. Költözésemig volt egy bandám és abba voltam énekes. Így, részemről ennyi.
- Köszönjük Rubi, ha hívhatom így. - bólintottam. - foglaljon helyet.
Rubi visszasietett a helyére és csendbe elüldögélt.
---------------
Társoldal:
www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése