Egy óra beszélgetés elteltével Castiel kiment a műhelybe Rubiehoz. A hatalmas ajtó nyitva volt. Bedugta a fejét és körbenézett. Hatalmas hely volt bent, középen egy gyorsulási motor. Rubie épp ott ült előtte és az első kerekét helyezte vissza.
- Segíthetek? - kérdezte Rubi, miközben csak a motort nézte.
- Csak gondoltam megnézlek. Lilien elment aludni.
- Végre. Nem fogja fel, hogy pihennie kell.
- Sokat beszélgettem vele. Sose mondtad, hogy ilyen szar életed van.
- Mert nem számít. Jó nekem minden. Ha nem történt volna ennyi minden, nem tartanék itt.
- Igaz. Ez tiszteletet érdemel.
- Hagyjál már ezzel. Nem kell a tisztelet.
- Rendben...
- Szombaton ráérsz? Verseny lesz a város szélén este tízkor. Az elhagyatott építkezésnél. A nyertes kap húsz rongyot.
- Megnézhetlek.
- Szuper. Aztán ha egyszer lesz merszed, versenyezhetünk.
- Megegyeztünk.
Rubi felkelt. Lerakott minden szerszámot a műhely asztalára, majd leült. Rágyújtott egy szál cigire. Előre dölt és a kezeivel megtámaszkodott. A motort figyelte folyamatosan.
Castiel állt és várt. Felfogta, hogy Rubie nem egy bőbeszédű alak, de a csend már nagyon zavarta. Próbált valamit kitalálni. Bármi olyan témát, ami izgalmas és nem ciki.
- Meddig érsz rá? - nézett rá a lány.
- Jó ideig. Mert?
- Még itt rendet rakok, aztán öltözök és haza vihetnél. Csak a város másik negyede.
- Cím?
- Béke Lakótelep. 97/D
- Lakótelep? Az a húsz emeletes, nem?
- De, de. Pont a tetején. Meg lett vásárolva a legfelső két szint és egybe van nyitva. Ha tudnád milyen menőn néz ki! - nevetett fel.
- Ha akarod, most megnézhetem.
- Én benne vagyok. Nevelőanyám úgyis bír téged, szóval nem lesz gond.
Ezzel elnyomta a cigit, felkelt és pakolni kezdett. Percek alatt minden a helyén volt és már ment is átöltözni. Visszavette a szokásos ruháit, majd hagyott egy levelet Lilinek és lelépett. Megbeszélte Castiellel, hogy először menjenek vissza a sulihoz a motorjáért, aztán hozzájuk. Elfoglalta a megszokott helyét Castiel mögött. Átölelte hátulról erősen és figyelte a suhanó tájat. Ahogy a sulihoz elértek, Rubi lepattant a fiú motorjáról át a sajátjára. Beindította, majd el is indult. Ő ment előre és mutatta az utat. Pillanatok alatt elérték a panel-rengeteget.
"Az első kanyar után simán eltévedtem volna, ha nem vezet."
A lakótelep kellős közepén álltak meg. Játszótér, boltok, park és emberek. Mindenki élvezte a Szeptembert. A nyár utolsó lélegzete. Leparkoltak.
- Kövess - mondta Rubie egyhangúan, majd elindult az egyik bejárathoz. Bepötyögött egy kódot, majd az ajtó kinyílt. A lift pont a földszinten volt. Azonnal beszálltak és a tizenkilences emeletre elindultak. A lift se volt semmi. Vörös falai voltak tükrökkel és kapaszkodóval. Elég észrevétlenül haladt. Csendes volt a folyosó is. Mély kék falak, néhol virágok, fali lámpák, és fehér padló. Összhatásként szép volt. Az ajtók is fehérek voltak, különböző névtáblákkal díszelegtek.
- Megjöttünk - állt meg Rubi az utolsó ajtónál.
Lassan becsúsztatta a kulcsot, majd elfordította. Az ajtót belökte.
- Hazaértem!!! - kiáltotta.
- Örülök! - jött a válasz a konyhából.
Az ajtó bevágódott. Castiel körbenézett. Hatalmas nappali mindennel. Egy hatalmas tévé lógott a falon, mellette képek. Mindegyiken Rubie volt. Különböző időbe készült minden kép. Egy hold alakú kanapé volt a szoba közepén. Halványkék színe volt felhő mintával. Volt rajta egy két takaró és rengeteg párna. Könyvespolcok takarták el a falat szinte minden oldalról
- Apropó, hoztam vendéget.
-Oh, ki az? - jött ki a konyhából Rubie nevelője egy fakanállal és egy szivaccsal.
- Emlékszel Castielre nem? - mondta majd a fiúra mutatott.
- Ohh, a cuki gyerek! - mosolyodott el - Hogy hogy eljöttél?
- Meghívott - nézett Rubira.
- Aranyos. Menjetek fel. Viszek kaját!
Rubie elindult a lépcső fele. Sietve felszalad, majd beledőlt az ágyába.
Vörös falak különböző mintákkal. Saját kézzel rajzolták fel mindet. Sötétbarna parketta és fehér szőnyeg összepasszolt, azon kívül minden a mindennel ütközött. Babzsák fotelek egymás hegyin-hátán, egy dohányzó asztal, mindenhol ruhák hevertek szanaszét összegyűrt papírokkal társulva. Kupi.
- Itt meg mi történt? - nézett körbe Castiel.
- Gyakran vagyok idegbeteg - mosolygott - néha megesik. Olyan vagyok mint egy bomba. Egyik pillanatba nyugodt és kedves, aztán bumm.
Ezzel elkezdett pakolni.
- Tudod, tényleg nem az vagyok akinek a barátnőd is gondol. Egy kurva alkoholista valami. De ha következőnek belém mer kötni, megmondom a szemébe az igazat.
- Igazat?
- Lényegtelen - motyogta, majd bedőlt az ágyába - Megnézed Muter hogy halad?
Castiel szó nélkül beleegyezett. Lassan lesétált a lépcsőn kicsit magába zuhanva.
"Vajon mit akarhat?"
- Na mi a helyzet gyermekem? - állt meg előtte pár centire Rubie nevelője.
- Csak... Izé... Azt mondta nézzem meg hogy haladsz.
- Felviszem neki. Te meg maradj lent.
Ott is hagyta a fiút és felsietett. Castiel leült a nappaliba és a képeket figyelte. Megakadt a szeme egy csoportképen. Városi intézet, 2000. Rengeteg gyerek vigyorgott rajta úgy mintha kényszerítenék. Rubie az első sorba a legkisebbként mosolygott miközbe egyik szőke göndör tincsét tekergette.
- Milyen aranyos... - húzta széles mosolyra a száját Castiel.
- Mihez kezdjek veletek fiatalok? - huppant le Rubi nevelője Castiel mellé - Rubie elaludt. Voltatok Lilinél?
- Aha.
- Érdekesek. Nagyon.
- Mert?
- Rühelli a testvérét állítólag, de az anyja szerint nagyon kedves vele. Kétszínű.
- Ezt most nem értem.
- Én se. Pedig évek óta nevelem. Tehetetlen, szerencsétlen. Apropó. Mesélt rólatok egy csomót. A csajodról és egyebekről.
- Például?
- Az asszony féltékeny a semmire - nevetett fel - Rohadt szar emberismerők vagytok.
- ...
- Ugyan már. De szerethető alak ő is. Nehogy megutáld! Az egyik legjobb barátjának tekint.
- Csak legjobb barát?
- Persze. Mi másnak?
- Deborah nagyon más véleményen van. Szerinte belém van esve és fordítva is.
- Segíthetek? - kérdezte Rubi, miközben csak a motort nézte.
- Csak gondoltam megnézlek. Lilien elment aludni.
- Végre. Nem fogja fel, hogy pihennie kell.
- Sokat beszélgettem vele. Sose mondtad, hogy ilyen szar életed van.
- Mert nem számít. Jó nekem minden. Ha nem történt volna ennyi minden, nem tartanék itt.
- Igaz. Ez tiszteletet érdemel.
- Hagyjál már ezzel. Nem kell a tisztelet.
- Rendben...
- Szombaton ráérsz? Verseny lesz a város szélén este tízkor. Az elhagyatott építkezésnél. A nyertes kap húsz rongyot.
- Megnézhetlek.
- Szuper. Aztán ha egyszer lesz merszed, versenyezhetünk.
- Megegyeztünk.
Rubi felkelt. Lerakott minden szerszámot a műhely asztalára, majd leült. Rágyújtott egy szál cigire. Előre dölt és a kezeivel megtámaszkodott. A motort figyelte folyamatosan.
Castiel állt és várt. Felfogta, hogy Rubie nem egy bőbeszédű alak, de a csend már nagyon zavarta. Próbált valamit kitalálni. Bármi olyan témát, ami izgalmas és nem ciki.
- Meddig érsz rá? - nézett rá a lány.
- Jó ideig. Mert?
- Még itt rendet rakok, aztán öltözök és haza vihetnél. Csak a város másik negyede.
- Cím?
- Béke Lakótelep. 97/D
- Lakótelep? Az a húsz emeletes, nem?
- De, de. Pont a tetején. Meg lett vásárolva a legfelső két szint és egybe van nyitva. Ha tudnád milyen menőn néz ki! - nevetett fel.
- Ha akarod, most megnézhetem.
- Én benne vagyok. Nevelőanyám úgyis bír téged, szóval nem lesz gond.
Ezzel elnyomta a cigit, felkelt és pakolni kezdett. Percek alatt minden a helyén volt és már ment is átöltözni. Visszavette a szokásos ruháit, majd hagyott egy levelet Lilinek és lelépett. Megbeszélte Castiellel, hogy először menjenek vissza a sulihoz a motorjáért, aztán hozzájuk. Elfoglalta a megszokott helyét Castiel mögött. Átölelte hátulról erősen és figyelte a suhanó tájat. Ahogy a sulihoz elértek, Rubi lepattant a fiú motorjáról át a sajátjára. Beindította, majd el is indult. Ő ment előre és mutatta az utat. Pillanatok alatt elérték a panel-rengeteget.
"Az első kanyar után simán eltévedtem volna, ha nem vezet."
A lakótelep kellős közepén álltak meg. Játszótér, boltok, park és emberek. Mindenki élvezte a Szeptembert. A nyár utolsó lélegzete. Leparkoltak.
- Kövess - mondta Rubie egyhangúan, majd elindult az egyik bejárathoz. Bepötyögött egy kódot, majd az ajtó kinyílt. A lift pont a földszinten volt. Azonnal beszálltak és a tizenkilences emeletre elindultak. A lift se volt semmi. Vörös falai voltak tükrökkel és kapaszkodóval. Elég észrevétlenül haladt. Csendes volt a folyosó is. Mély kék falak, néhol virágok, fali lámpák, és fehér padló. Összhatásként szép volt. Az ajtók is fehérek voltak, különböző névtáblákkal díszelegtek.
- Megjöttünk - állt meg Rubi az utolsó ajtónál.
Lassan becsúsztatta a kulcsot, majd elfordította. Az ajtót belökte.
- Hazaértem!!! - kiáltotta.
- Örülök! - jött a válasz a konyhából.
Az ajtó bevágódott. Castiel körbenézett. Hatalmas nappali mindennel. Egy hatalmas tévé lógott a falon, mellette képek. Mindegyiken Rubie volt. Különböző időbe készült minden kép. Egy hold alakú kanapé volt a szoba közepén. Halványkék színe volt felhő mintával. Volt rajta egy két takaró és rengeteg párna. Könyvespolcok takarták el a falat szinte minden oldalról
- Apropó, hoztam vendéget.
-Oh, ki az? - jött ki a konyhából Rubie nevelője egy fakanállal és egy szivaccsal.
- Emlékszel Castielre nem? - mondta majd a fiúra mutatott.
- Ohh, a cuki gyerek! - mosolyodott el - Hogy hogy eljöttél?
- Meghívott - nézett Rubira.
- Aranyos. Menjetek fel. Viszek kaját!
Rubie elindult a lépcső fele. Sietve felszalad, majd beledőlt az ágyába.
Vörös falak különböző mintákkal. Saját kézzel rajzolták fel mindet. Sötétbarna parketta és fehér szőnyeg összepasszolt, azon kívül minden a mindennel ütközött. Babzsák fotelek egymás hegyin-hátán, egy dohányzó asztal, mindenhol ruhák hevertek szanaszét összegyűrt papírokkal társulva. Kupi.
- Itt meg mi történt? - nézett körbe Castiel.
- Gyakran vagyok idegbeteg - mosolygott - néha megesik. Olyan vagyok mint egy bomba. Egyik pillanatba nyugodt és kedves, aztán bumm.
Ezzel elkezdett pakolni.
- Tudod, tényleg nem az vagyok akinek a barátnőd is gondol. Egy kurva alkoholista valami. De ha következőnek belém mer kötni, megmondom a szemébe az igazat.
- Igazat?
- Lényegtelen - motyogta, majd bedőlt az ágyába - Megnézed Muter hogy halad?
Castiel szó nélkül beleegyezett. Lassan lesétált a lépcsőn kicsit magába zuhanva.
"Vajon mit akarhat?"
- Na mi a helyzet gyermekem? - állt meg előtte pár centire Rubie nevelője.
- Csak... Izé... Azt mondta nézzem meg hogy haladsz.
- Felviszem neki. Te meg maradj lent.
Ott is hagyta a fiút és felsietett. Castiel leült a nappaliba és a képeket figyelte. Megakadt a szeme egy csoportképen. Városi intézet, 2000. Rengeteg gyerek vigyorgott rajta úgy mintha kényszerítenék. Rubie az első sorba a legkisebbként mosolygott miközbe egyik szőke göndör tincsét tekergette.
- Milyen aranyos... - húzta széles mosolyra a száját Castiel.
- Mihez kezdjek veletek fiatalok? - huppant le Rubi nevelője Castiel mellé - Rubie elaludt. Voltatok Lilinél?
- Aha.
- Érdekesek. Nagyon.
- Mert?
- Rühelli a testvérét állítólag, de az anyja szerint nagyon kedves vele. Kétszínű.
- Ezt most nem értem.
- Én se. Pedig évek óta nevelem. Tehetetlen, szerencsétlen. Apropó. Mesélt rólatok egy csomót. A csajodról és egyebekről.
- Például?
- Az asszony féltékeny a semmire - nevetett fel - Rohadt szar emberismerők vagytok.
- ...
- Ugyan már. De szerethető alak ő is. Nehogy megutáld! Az egyik legjobb barátjának tekint.
- Csak legjobb barát?
- Persze. Mi másnak?
- Deborah nagyon más véleményen van. Szerinte belém van esve és fordítva is.
- Lehetetlen. Nem tudom, hogy te mit érzel iránta, de ha mégis bele vagy zúgva már most szólok, hogy feleslegesen futsz utána.
- Nem akarok utána futni.
- Depressziós kurva. Fogadni mernék, hogy egy éven belül öngyilkos lesz.
- Mért vagy ilyen negatív?
- Ezek csak tények életem - mászott a fiú képébe - Nem tudom követni a gondolatait de nézz rá. Ha találkozik a valódi apjával az megveri. Két éve az egyik legjobb haverja megerőszakolta, majd terhes lett és elvetette a gyereket. De többé már nem is lehet neki... Az anyja eldobta magától és intézetbe dugta. Folyton ütötte mindenki és utálták. Most drága barátnőd is neki akar esni. Közbe nem tudtok semmit. Eleinte minden szép és jó, aztán ő is megmutatja a foga fehérjét. Agresszív, verekedős alak aki egy szóra meg tudna ölni.
- Mi? - nézett a nőre döbbenten.
- Ez csak az igazság gyermekem. Nap mit nap berúg a nagy semmi miatt és mindenét odaadja másnak. A haját, a vérét... Az életét.
- Tudtam róla néhány dolgot, de ezeket nem...
- Viszont. Van egy apróság amit tudnod kell róla és ezt elmondhatnád a barátnődnek... Vagy neki lesz rosszabb, vagy nektek jó. Látod milyen értelmes. Itt bebaszva beszélek össze vissza - nevetett fel.
- Mit kell tudnom?
- Jah.. Szóval ezt akartam mondani... - sóhajtott fel - Mióta történt az az eset... Miután megerőszakolták... Na szóval... Rubie leszbikus.
A beszélgetés abbamaradt. Pillanatnyi néma csend lépett fel, majd egy halk szipogás. Mindketten hátranéztek. Rubie a lépcsőn állt lesírt sminkkel miközben egy papírt szorongatott.
- Milyen kedvesek vagytok - sziszegte idegesen - Kibeszélitek az életem, a titkaim... És engem meg se hívtok? Mit képzelsz te is magadról Kate? - nézett a nevelőjére - Nem... Nem erről volt szó. Csalódás igaz? Értem mit pofáztál mindig... Kurva.. Rohadj meg.
A lapot összegyűrte, eldobta és a bejárati ajtón keresztül lelépett.
---------------
Társoldal:
www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Nem akarok utána futni.
- Depressziós kurva. Fogadni mernék, hogy egy éven belül öngyilkos lesz.
- Mért vagy ilyen negatív?
- Ezek csak tények életem - mászott a fiú képébe - Nem tudom követni a gondolatait de nézz rá. Ha találkozik a valódi apjával az megveri. Két éve az egyik legjobb haverja megerőszakolta, majd terhes lett és elvetette a gyereket. De többé már nem is lehet neki... Az anyja eldobta magától és intézetbe dugta. Folyton ütötte mindenki és utálták. Most drága barátnőd is neki akar esni. Közbe nem tudtok semmit. Eleinte minden szép és jó, aztán ő is megmutatja a foga fehérjét. Agresszív, verekedős alak aki egy szóra meg tudna ölni.
- Mi? - nézett a nőre döbbenten.
- Ez csak az igazság gyermekem. Nap mit nap berúg a nagy semmi miatt és mindenét odaadja másnak. A haját, a vérét... Az életét.
- Tudtam róla néhány dolgot, de ezeket nem...
- Viszont. Van egy apróság amit tudnod kell róla és ezt elmondhatnád a barátnődnek... Vagy neki lesz rosszabb, vagy nektek jó. Látod milyen értelmes. Itt bebaszva beszélek össze vissza - nevetett fel.
- Mit kell tudnom?
- Jah.. Szóval ezt akartam mondani... - sóhajtott fel - Mióta történt az az eset... Miután megerőszakolták... Na szóval... Rubie leszbikus.
A beszélgetés abbamaradt. Pillanatnyi néma csend lépett fel, majd egy halk szipogás. Mindketten hátranéztek. Rubie a lépcsőn állt lesírt sminkkel miközben egy papírt szorongatott.
- Milyen kedvesek vagytok - sziszegte idegesen - Kibeszélitek az életem, a titkaim... És engem meg se hívtok? Mit képzelsz te is magadról Kate? - nézett a nevelőjére - Nem... Nem erről volt szó. Csalódás igaz? Értem mit pofáztál mindig... Kurva.. Rohadj meg.
A lapot összegyűrte, eldobta és a bejárati ajtón keresztül lelépett.
---------------
Társoldal:
www.csjszonett.blogspot.hu
Fb csoport:
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése